Egy fél ország besúgott a másik feléről. Időnként persze szerepet cserélgettek. A rendszerváltás után is. Az érthetőség kedvéért nincs olyan – normális állam – a világban ahol ne folyna rendszeres és tervszerű megfigyelés, lehallgatás információszerzés akár politikai vagy köztörtörvényes ügyekben, ügyekről. Így aztán nálunk sose lesz ügynöktörvény ami ezt a múltat a dicsőt és a dicstelent egyszer s mindenkorra lezárja. Lesz viszont alkalmi és az éppen akkor szükséges politikai céloknak megfelelő lista szivárogtatás. Ezeknek egy baja – hogy szelektív már ismerjük a D kilencest de a nyolcast és a tízest még a homály fedi.
Akit ez a nyúlós nyálas téma érdekli – szaladjon a Géniuszba és gyorsan vegye meg amíg még van a Besúgók a besúgásról című könyvet. Vékony gyorsan emészthető. Tartalma – ügynök visszaemlékezések a Kádár korszakból. Ebben a műben maguk az ügynökök által elbeszélt történetek lehetőséget teremtenek annak tanulmányozására, hogy a hosszabb ideje dolgozó hálózati emberek miként reflektáltak saját működésükre. Ebből első kézből szerezhetünk információkat arról, hogy a besúgók miként vélekedtek magáról a besúgásról.
Ami hiányzik a könyvből és ideje lenne megcáfolni a legendát – nem igaz, hogy az MSZMP tagjait nem lehetett beszervezni. Őket nem is kellett, hiszen másról se szóltak az úgynevezett hangulatjelentések. Igen, az egy párt tagjainak rendszeresen vázolni kellett, miről beszélnek az emberek, mi foglalkoztatja a népet és mi az elégedetlenség vagy az elégedettség forrása. Ezt a kedves párttitkár egybe aprította, a vélemények eszenciáját írásba foglalva továbbította a felsőbb pártvezetésnek. Ez végül annyi szűrőn ment át, hogy végül mindig minden rendben találtatott. Vannak még hibák de dolgozunk , hogy ne legyenek. Úgy, hogy a sok sok kicsike Tiborc panaszát kihúzták. Megkímélve a vezetés lelkivilágát. Abban az időben se szerették a rossz hírhozókat mint manapság sem.Az éles igazmondó tükrök sorsa mindig is meg van pecsételve, elhomályosulnak majd megrepedeznek.
A könyv árát nem látom a művön. Vékony nem lehet olyan drága.
Manapság az elektronika jóvoltából nincs szükség annyi ügynökre. Mégis mindenkire jut egy megfigyelő, saját költségünkön – a mobilunk árulkodik – arról, hogy mikor hol és merre járunk, kivel dumcsizunk és miről. Nem hiszik? Snowden amerikai pajtástól tudom.
szantograf.hu