Anélkül, hogy a mellemet verném – a koromnak megfelelően szolgálom a magyar egészségügyet. Mint egy állatorvosi paci rajtam gyakorolhatnak, megmutathatják mire képesek. A telefonomban gyűlnek a jó doktorok nevei számai. Igaza van annak a kollégámnak akik megmondta – az élethez kell egy jó orvos és egy fodrász. Az előbbiből persze egy sose elegendő. Ha a fontossági sorrendet akarjuk megszerkeszteni ne is erőlködjünk. A puskamesterre ugyanolyan szükség lehet mint a fogászra. Ügyes kezű sebész mit sem ér ha nem elég profi a belgyógyászod.
Erről jut eszembe a TV2 csodálatos sorozata a Jóban rosszban. Igazi kórházi szappanopera, a legolcsóbb fajtából. Olyan gagyi, hogy időnként kedvem volna jelentkezni forgatókönyvírásra. Nem hiszem, hogy akik ezt rendezik ennyire makkegészségesek s még sose láttak magyar ispotályt. A paraszolvenciáról soha egyetlen szó se esik. Még nem volt olyan rész amelyben az orvos tusakodik a beteggel – mert nem akarja elfogadni a pénzes borítékot. Később felsorolom még, hogy mi minden hiányzik a hazai egészségügyre jellemző kórházi fillingből. Ezek nélkül a sorozat egy mese – akár a fekete erdőbéli klinikán is készülhetne.
Ettől függetlenül – bevallom rabja, sorozatfüggő lettem. Évek óta a jellegzetes szignál hallatára odaszögeződöm a képernyő elé. Régóta készülök, hogy belessek egy forgatásra, de sose hívnak meg. Talán azért mert képes lennék megkérni Pongrácz főorvos urat, hogy soron kívül vizsgáljon meg.
szantograf.hu