… matrónák ugráltak a fa alatt – még van a selyemakác terméséből
Idős asszonyok ugrálnak ma reggel Miskolcon, a Pláza melletti fasorban. Olyan 70-80 év körüli matrónák feltartott kézzel csapkodják a fa lombjait. A buszból látom az abszurdnak tűnő tornamutatványt. Leszállok, a Búza téren visszagyalogolok, azt sejtem, hogy a háttérben valahol Schobert Norbi, a diétás lefogyasztó guru vezényeli az asszonyokat.
Közelebbről látom, hogy a selyemakác termését, az olyan hosszú 8-10 centiméteres, zöldbabra emlékeztető valamiket verdesik a fáról. Magam is begyűjtök vagy három darabot. Biztosan nagy kincs lehet. Kollégáimat tesztelem, vajon ki, mit tud ezekről, mire lehet jó, ha ilyen hévvel mezgerelik. Ha hiszik, ha nem, igazi városiak vagyunk, senki nem tud semmit. Sőt, volt olyan, aki valami új, formatervezett bio-bumerángra gyanakodott első látásra.
A Wikipédia szerint a selyemakác termése drága, könnyen szaporítható és csodálatos illatot áraszt, ha sikerül felcseperednie. Irán az őshazája, lassan de biztosan terjed nálunk is, szépsége és árnyéka miatt szeretjük.
Mégis azt gyanítom, hogy a termésben rejlő magoknak valamilyen csodatévő hatása lehet. A gyűjtögető hölgyek nem árulták el, viszont zsákmányukat begyömöszölték a szatyrukba, és ugyanolyan tempóban iramodtak el, mint ahogyan körbeugrálták a fát.
Egyébként olyan három méter magasan még bőven lengedeznek a termések. Akinek van létrája, jó az egyensúlyérzéke, nem szédülős, máris kezdheti szüretelni.
Lapzártakor jön a hír – a virágkötők kedvence, számukra értékes díszítőelem, nagyba vásárolják fel. Ennyi – túl prózaira sikeredett a sztori.
szantograf.hu