Implantátum. Na, mit jut eszébe erről. A feszes szilikon mellek, amelyek minden tapintásra le felgurguláznak. Gondolhattam volna. Igen ilyen is van, csak ha ezt simogatja eszébe se jusson, hogy eldurranhat, szétmállhat. Egy erősebb heves, rossz mozdulat és a méregdrága, olajos párnazsáknak vége. Nekem ehhez semmi közöm, az én problémám prózaiabb. Ha nem untatom – ezt hallgassák.
Rájöttem, meggyőztek, hogy jobb helyen Bécsben negyedóra alatt akár öt fogimplantátumot is beraknak. Hihetetlen precizitással, mint ha egy szögbelövő pisztollyal csinálnák pillanatok alatt öt kis szög nő ki az ínyemből. A csont recseg, ropog, a fúró zúgása az agyamig hatol, mintha egy légkalapács dolgozna a fejemben. Közben három csinos asszisztens hölgy fogja le a kezem és a lábam. Semmi ugribugri. Fájdalmat még se érzek. Még akkor, se amikor már kimegy a zsibbadás a képemből.
El is felejtettem volna – ha közben négy hónapig nem kellene minden percben hatszor végigsimítani a nyelvemet ezeken a kiálló csavarokon. Úgy megszoktam, hogy mire becsontosodnak ezek az implantátumok kezdtem elfelejtkezni – ezekre épülnek a fogaim. Majd eljön az ideje az építkezésnek – csiszolnak, fúrnak faragnak a számban – miközben érzéketlenül terülök el a fogorvosi székben. Köpni, zárni, öblíteni, nagyobbra, lazábban, hámi, szítya – ellesem az összes vezényszót. Az orvos és az asszisztense is tanulékony – megszokják a fejem alá törölközőt kell hajtogatni, hogy kellő szögbe álljon a munkadarab. A nyári szezon kezdetére pompás a fogsorom –színben, formában – büszkélkednék is vele csak hát olyan a szájállásom, hogy ha van, ha nincs semmit se látni belőle.
Megnyugtatnak ez még csak próbaragasztás a végleges majd szeptemberben, ha jól viselem. Ennek a jó hírnek tudatában vágok neki a gondtalan nyaralásnak. Megvan az összes fogam még több, is mint kellene, alul, felül balra és jobbra is rágok. Kedvem szerint. Persze óvatosan, a söröskupakot még nem ezekkel nyitom, bugyi lerángatásra se szabad még gondolnom. Tudomásul veszem ez egy ideiglenes ragasztás. Ha gond van, könnyen levehetik.
Az első balatoni étteremben megérzem, hogy a szerzeményem a nyelvem körül forgolódik. Kezd elhagyni. Jön az újabb alkalmi ragasztás. Majd a kritikus helyzet kétnaponta menetrendszerűen ismétlődik. S mindig a legjobb falatoknál. Már csak a kedves asszisztensnőben bízom, ő is számit rám. Bármikor hívom, nála a kétkomponensű ragasztó. Ez csak az enyém. Kezdünk összedolgozni, először még ő tisztítja a ragasztás előtt utána már előre lesmirglizve viszem. Vannak spontán helyzetek – amikor nincs kezelő szék vagy nincs kompresszor, együtt egy helyen. Probléma viszont egy szál se – két asszisztenssel – egyik hátulról a gurulós széket fogja, a másik elölről matat a számban. Feledhetetlen élmények. Nevetnék , derülnék ha hagynák, hogy a szájam mozogjon.
S lőn az a nagy nap kiálltam az összes próbát – nagyra tátok – megkapom a végleges fogamat – végleges ragasztóval. Sok cementtel, habarccsal.aláducolva s már csattogtathatom. Érzékeny búcsút veszünk egymástól. Mondja is a doktor úr – olyan pompás, mint a sajátom. Mit mondjak – olyan is mind a 28 – darabra kifizetve.
szantograf.hu