Kedves barátném egy gyönyörűséges videót küldött, hogy felvidítson. Miből gondolta, hogy éppen ez hiányzott? Beleélni magam egy más világba. Belelátni két ember titkos vágyaiba. S így lett. A fantasztikus tangó messzire vitt, elvarázsolt. Quizas, quizas, quizas… szálltak a jól ismert dallamok andalítóan és tartózkodóan, mégis tele szenvedéllyel. A nő, bár a férfi nem láthatta, csábított. Csípőjét úgy hajlította meg, hogy annak lágy íve önálló életre kelt, amit a vak embernek meg kellett érezni. Úgy állt, olyan szorosan, hogy egyértelműen kiderüljön: a szó legszorosabb értelmében el akarja elvarázsolni partnerét… S a nő, akinek puszta látványa sok férfit megbolondított már e Földön, ezúttal a hangjával és néma mozdulataival, melyben több volt a báj, mint az erotika, talán egy kicsit szégyenlősen, de kacérkodott. A férfi pedig lecsukott szemhéja alatt is látott. Látta a ledér nőt, a cédát, aki úgy mozdult, mint az utcalány, közben lesütötte pilláit, mint egy ártatlan tizenéves. S a férfi néha mintha ki is esett volna a szerepéből és olyan őszinte, sármos mosolyra szalad a szája, ami felért azzal a mondattal: értem a csábítást, érzem… ez a tangó meséje. Te vagy kislány a királylány, akinek minden kell, kellenék én is… és bevallom, nem mondanék nemet.
De ez csak egy tánc volt. Egy dallam. Egy tangó. Egy múló pillanat a rivaldafényben. Jennifer Lopez és Andrea Bocelli ragyogása.
Ezt hívják művészetnek.
