SzántóGráf

Guttmann tánciskola, a Régi posta utcában – egy táblát megérdemelne – keringőztünk, tangóztunk

Igen minden miskolcinak ismerős lehet ez a képsor. Itt volt a város egyetlen tánciskolája, a Guttmann bácsi illem és tánctanár háza. Alacsony földszintes épület, tágas előszoba, a függöny mögött ruhatár és toalett.

Aki látta, a Sose hallunk meg című, Koltai Róbert filmet, és emlékezik a tánciskolás éjszakai jelenetre annak nem is kell tovább mesélnem. Úgy látszik ezek a műintézmények úgy hozzátartoztak egy-egy vidéki kis város miliőjéhez, mint a piroslámpás kuplerájok. Akár itt is forgathatták volna a filmbéli jelenetet. Felejthetetlen – amikor Feleki Kamill az éjszaka közepén, köntösben okítja a sietős nebulót. Úgy forognak a parketten, mint ha az Anna báli nyitótáncot járnák.

Guttmann bácsi minden ősszel becserkészte az iskolákat, meghirdette a tanfolyamot, amelyre bárki jelentkezhetett. Fiúk és lányok egyaránt. Csak hát az ivararány sose stimmelt. Vagy fiúból, vagy lánykából volt felesleg. Táncolni ugye meg csak párba érdemes.  Szégyenlős, pironkodó párok taposták egymás lábát minden hétvégén. Délelőttönként csak privát okítás zajlott a kiválasztottaknak. Guttmann bácsi tudna mesélni – milyenek voltak a gyorstalpalók, amikor beesett egy- egy éltesebb kuncsaft – hogy neki a hétvégére tudnia kell táncolni. De, nagyon. Mert valahol, valakiért virítania kell a parketten.

Kályha – természetesen itt is volt – a táncparkett meg még olyan vikszolós lehetett, amelyet fél lábbal kefélgettek. Az előtérben kötelező volt a cipőcsere, a kalucsninak és a bakancsnak nem volt helye bent.

Lehetett tangózni, keringőzni, sőt még csárdásozni. Salsa – szerintem erről Guttmann bácsi még csak nem is hallott. A bakelit lemezek a komoton sorakoztak, a gramofonhoz csak ő babrálhatott.  A sarokban a kisterem végében közel a kályhához állt a zongora, de az csak hétvégén az össztánchoz lett beindítva.

Ma már mindenki tud táncolni. Ma már úgy születtünk. Még én is. Egy-két pohár folyékony magas alkoholtartalmú valami kell, és már érzem az ütemet, s felveszem a ritmust.

Megérdemelne egy táblát az épület – itt volt Miskolc legnagyobb tánciskolája. A Guttmann bácsié.

szantograf.hu

Exit mobile version