Politizálunk. Én is. Pedig megfogadtam, elég volt. Mégis nap mint nap benne élek, benne élünk. Politizálunk a barátainkkal, a férjeinkkel, vagy a rokonokkal, máskor a közösségi portálon. Igen azzal is, ha valamit lájkolunk. A politika, mint egy szörnyű, eltéphetetlen pókháló fonja körül az életünket. Azzal kelünk, azzal fekszünk… úgy tűnik, az egyszerű hétköznapi emberek is szenvedélyesen vitatkoznak a főszereplőkről, az esélyekről, a kormánypártól, a korrupcióról… És ha csak vitatkoznának! A boltban aki az újságospolcról egy jobboldali lapot vesz le, tüntetőleg maga elé emeli a jobboldali tulajdonos bolthálózatában, aki egy baloldalit, az meg próbálja mélyen eldugni a kelkáposzta mögé…Itt tartunk. A rokonok, a barátok összevesznek, örök harag lesz családban, baráti körben… mert mit hallunk? Az egyik a jelenlegi miniszterelnököt szidja, a másik a régit, a régieket… Már nem is tudom, hány részre szakadt az ország. S mi megy?
„A no ez jól megmondta már megint… neki meg minek kellett elhatárolódni?… Ha nem fognak össze, nem lesz itt változás… nem kell össszefogni, mindenki induljon csak külön, ráérnek ha győztek, szövetséget kötni… hallottad, hogy az Orbán veje mennyi akácfát vágott ki engedély nélkül?… Miből telt a miniszterelnöknek újabb házra?.. miért nem számolnak el fillérre, forintra a vagyonukkal?…. Á, nem lesz itt soha rend, holló, a hollónak… Nekünk meg azt mondják, éljünk meg a közmunkából…. ők meg óránként többet tesznek zsebre… Hát hogy működtessem a cégemet, ha még mindig annyi az adó, hogy belerokkanunk… el kell küldeni az embereket, mert ha szabályosan foglalkoztatom őket, akkor mínuszba kerülünk.. Te, hallottad, hogy a szakszervezetis főmufti megint lefeküdt a kormáynak? Mondtam én, van az a pénz….. Jajj te meg hallottad, s tényleg igaz, hogy a határon túliak szavazhatnak a mi dolgoainkról? Akkor én meg megyek és Romániában, meg Horvátországban kérek állampolgárságot és ott keverem majd … a mérget…. Micsoda diszóság ez? Hát itt fizetik az adót? Itt élnek?… Le kell leplezni a Fidesz igazi arcát, mondja az MSZP… és ők néztek már tükörbe?…. Miért kell az
Szárnyal a gazdaság…. hallottad? Igen, csak nem a miénk… A szívem szakadt meg az ételosztás hosszú sorát látva… hová jutottunk? Teljesen maga alá gyűri a kormánypárt a kultúrát… csaltak, csaltak bizony a választásokon, s mi lesz még tavasszal?… Addig minden államosítanak… azután meg majd privatizálják, maguknak… De minek ez a sok stadion? Ezeknek? Uramatyám”..
S még bőven sorolhatnám a keserű mondatokat a mindennapokból…
Szegény anyám, ha ezt megérte volna! Hiába volt tisztában azzal, hogy újságíró a lánya, azt gondolta, aki a gazdasággal, a turizmussal foglalkozik, az bizony nem politizál. Mert szerinte egy nő tartsa távol magát a férfiaknak fenntartott foglalkozástól. Nem mondta azt nekem soha, hogy a nőnek a tűzhely mellett a helye, de a példamutatása ezt vetítette elém.
Mit gondolt volna a mai helyzetről? Megértette volna, hogy a hatalomért, a pénzért egymást tapossák a földbe amúgy kívülről normálisnak látszó férjek, családapák? Nem hiszem. Úgy gondolom, ebben a helyzetben visszahúzódott volna a kályha mellé kötögetni és apámat sem engedte volna ki még az utcára sem. A választás pedig nem érdekelte volna. Mert a helyzetet olyannak látta volna, mint most is sokan: akik a tűz közelében vannak, azok melegszenek. A politikusok nem értünk, hanem a saját zsebükért „dolgoznak”…. S ez az apátia ráült volna a szomszédokra is, és a választáskor a forradalmi fülkékben nem lett volna senki aki valahová is húzta volna azt a bizonyos ikszet.
És most? Elhisszük, hogy tudunk változtatni? Elhisszük, hogy kell változtatni? Vagy marad a csendes belenyugvás? Mi lesz itt? Megmaradunk a kocsmai és a konyha asztal melletti politizálásnál? Tudunk tiszta helyzetet teremteni a fejünkben?
Reménykedek.
De meg is kérdezem: reménykedhetek?