Fellégeztem – elkészült az új könyvem. Ilyenkor szokás egy kicsit lazítani. Sajnos ez rám nem jellemző. Belekezdtem az újabba. Arról már nem fecsegek előre.
Az utolsó fázisban szólt a kiadó, hogy kellenek jó fotók Kádár János igazoltan privát sakk -készletéről és arról amit abban leltünk.
Nos, felállítottam a bábukat – kiderült egy Bástya elvtárs, pont a fekete nem volt benne.
Elkallódhatott, még a maga idejében. Nem árulom el de a pártfőtitkár nem hívatta össze a politikai bizottságot amikor nem találta a fekete bástyát. Nem intézkedett a titkársága, nem szaladtak egy új garnitúrával. Maga műszerész végzettségével megteremtett a semmiből egy tartalékos fekete bástyát. Ezzel felállhatott a csapat. Találják ki, ha tudják, miként lett bástyája.
Ja és mi volt a dobozban , egy sakkélet. S ebben volt egy ajánlott cikk. Legközelebb erről is írok. Érdemes címe és tartalma volt. A kor és a pillanat szelleme süt át minden mondatán. Akár a Pártéletben is megjelenhetett volna ez a kódolt üzenet.
szantograf.hu