Dr. Mengyi Roland kiemelte, hogy 1956 igazi forradalom volt. A középiskolai diákoktól a gyári munkásokon át az értelmiségiekig a társadalom minden rétege képviseltette benne magát, s ennek megfelelően élték meg. Ezért a történész szavaival élve: „amennyi ember, annyi ’56 létezik.”
A közgyűlés elnöke ismertette a kommunista diktatúrához vezető folyamat fő állomásait a második világháború során a szovjetek 1944-45-ös bejövetelétől a potenciális politikai ellenfeleiknek a lefogásán, elhurcolásán át az úgynevezett „kékcédulás” választási csalásig, amelyek konklúziója, hogy a legmocskosabb eszközöket is felhasználták Rákosiék a politikai hatalom megszerzése érdekében.
„Emlékeznünk kell arra a sok gyalázatra, amelyet elkövettek a nép ellen! Emlékeznünk kell az áldozatokra. A kitelepítettekre, az internáltakra, a bebörtönzöttekre, a kivégzettekre, az állásukat és családjukat vesztett százezrekre, s ide sorolhatjuk a magyar parasztság többségét, akik megtermelték az ország betevő falatját, de a padlássöprés miatt az éhezés határán tengődtek. Pedig nem ezt ígérték nekik!”Történelmi párhuzamot vonva dr. Mengyi Roland kiemelte, hogy ma is vannak akik bort isznak és vizet prédikálnak. A bukott baloldal kormányai, akik alatt az egekbe szöktek a rezsiköltségek, eladósodott az ország, a lakosságra rászabadították a devizahitelt… Ne legyen kétségük, most is megszorítanának, ha rajtuk múlna. Kivezetnék a bankadót, a mohó multikat terhelő különadókat. Ennek az árát újra a nyugdíjasokkal és családokkal fizettetnék meg, ahogy tették azt kormányzásuk alatt!
Annak idején, 1956 októberében a Szabad Kossuth Rádió lerántotta a leplet a rezsimről, amikor bevallották: “hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.” Fél évszázad alatt annyi változott, hogy hazudtak reggel, éjjel, meg este… És a terror ötven év múlva is elérte honfitársainkat, életükkel akkor nem, de szemük világával fizettek!”
1956-ra már a fortélyos félelem sem tudta kordában tartani a népet, túlcsordult a pohár. A nemzeti függetlenségért, a demokráciáért mentek az utcára a tüntetők október 23-án Budapesten, majd az elkövetkezendő napokban országszerte, sőt, a határainkon túli magyarok is. Ezért vállalták a harcot a szovjetekkel, az ÁVH-val. Vérben született a szabadság. Sok forradalmár és békés tüntető áldozta életét, sebesült meg a szabad Magyarországért. „Micsoda hősök voltak ők, hiszen ők is fiak és apák voltak, szemükben tiszta tűzzel, lélekben megtisztulva váltottak meg mindannyiunkat”- méltatta a szabadságharcosokat a közgyűlés elnöke.
1956-ban az elsöprő túlerőben lévő szovjet hadsereg és a hazai kollaboránsokból szervezett pufajkás egységek a november 4-ei támadása után megfojtották az éppen csak születőben lévő magyar demokráciát. Véres bosszút álltak a forradalmárokon.
„Hőseink a magyar történelem mártírjai, tiszta példaképeink! Emlékezzünk, és ne hagyjuk soha többé a kommunisták, szocialisták kezére adni hazánkat! Ezzel tartozunk nekik. Tartozik nekik a független, demokratikus Magyarország”.– méltatta az 1956-os forradalmat dr. Mengyi Roland.
A szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium tanulói adtak elő rendhagyó történelem órát, majd dr. Répássy Róbert, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium igazságügyért felelős államtitkára tartott ünnepi beszédet.
„A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol –még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat” – idézve Albert Camus-t. a világhírű francia írót. Magyarország nem egyszerűen jelképpé, hanem példaképpé vált Európa számára.
„Micsoda erőt adott Magyarországnak is ez a forradalom! Milyen hatalmas presztízst, tekintélyt jelentett nekünk! Valljuk be, az 1956-os forradalom volt a legnagyszerűbb tett a XX. századi történelmünkben!”- jelentette ki dr. Répássy Róbert. Ez volt az az esemény, amely visszaadta a jó hírnevünket a világban. A dolgokat nevén kell nevezni, a forradalmárok ellenfelei a gyilkosok voltak. A magyar kommunisták nem maradtak el szovjet elvbarátaiktól, terror, agymosás és idegen katonák, mind szerepelt az eszköztárukban. Az államtitkár bemutatta a folyamatot, amely során a forradalom szabadságharccá vált. Majd a sötét napok következtek, kegyetlen bosszúval, megtorlással.
“Ellenforradalmat csináltak abból a felkelésből, amelyben ők is részt vettek. Hazugsággal borították be az országot. Korrigálták az irányvonalat. Már nem kommunizmusnak, hanem szocializmusnak hívták az eszmét”– jellemezte a Kádár-rendszert és kiszolgálóit. A szabadság iránti vágy azonban elpusztíthatatlan. A nemzeti összetartozás, amit ma újra megélünk 1956-ból táplálkozik. A magyar szabadságharcosok annak idején Európáért is meghaltak. “Itt lenne az ideje, hogy Európa megértené, a magyarok mindennél jobban szeretik a szabadságot. És ha a magyarokat rákényszerítik, meg is védik a szabadságukat.”- zárta beszédét dr. Répássy Róbert.
Ezt követően a Talán Teátrum adott elő zenés ünnepi műsort, majd dr. Mengyi Roland adott át kitüntetéseket. Elsőként dr. Ódor Ferenc országgyűlési képviselőnek, a megyei közgyűlés korábbi elnökének adott át a megye címerével díszített arany gyűrűt. A Pro Comitatu Díjat Dr. Vereckei Csaba rendőr dandártábornok, megyei rendőr főkapitány vehette át, Schlosserné Báthory Piroska festőművész, grafikus és Kónya István szobrászművész pedig Alkotói Díjat. Az idén alapított Szent Erzsébet Díjat pedig dr. Sütő Szilveszter főorvos és Virágné Kaló Ágnes ápoló vehette át.
Dr. Mengyi Roland zárszavát követően a Szózat eléneklésével ért véget az ünnepi közgyűlés.
A fogadáson Riz Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés alelnöke mondott pohárköszöntőt. Kiemelte, hogy köszönet illeti a kitüntetetteket, akik sokat tettek megyénk hírnevéért, becsülettel végzik dolgukat. Röviden szólt 1956-ról, sok mindent elloptak az emberektől, de az ország túlélte. Szebb, boldogabb jövő építésével kapcsolatos összefogásra kérte a résztvevőket.