A fene fog folyton véleményt mondani. Nem és nem! Mert nézzük csak: ki ért velem egyet? A férjem néha. A gyerekeim talán kicsit többször. A barátaim sokszor. Az újságok, amiket olvasok, néha. A televíziók szinte soha. A politikusok ritkán.
Akárhogy is nézzzük, nem jó az arány. Nagyon úgy néz ki, magammal kell elszámolnom. Magamban kell rendeznem az engem foglalkoztató témákat. Nem mondom, nem rossz társaság, de adódik a kérdés:
kiben van a hiba? Bennem, vagy a világban? Netán a körülöttem élőkben?
Jó, tudom, nem lehetünk egyformák. Nem gondolkodhat mindenki ugyanúgy.
Ja, hogy mi a téma? Természetesen közelgő választások, s a napi politika. Ez utóbbi lassan olyan, mint a főzés, és a foci mindenki jobban ért hozzá. Mármint a másiktól.
Be kell vallanom, én soha nem gondoltam, hogy értek hozzá. Még gyakorló újságíró koromban is sokszor az ösztöneimre hallgattam inkább – már ha a választási időszakokra gondolunk -, amiben nem is gyakran kellett csalódnom. Persze volt, hogy én is simán elhasaltam, de ki nem ez alatt a több mint húsz kemény esztendő alatt? Hogy ki nem? Nos az, aki nem volt hajlandó elmenni választani. S bizony sokan voltak. Félő, jövőre is sokan lesznek.
Mert a politikusok minden erejükből azon fáradoznak, hogy elriasszák maguktól – legyen az bármelyik oldal – a szerencsétlen választópolgárt.
Talán csak Gyurcsány az egyedüli, aki harcol a választókért, aki pártjának tagjaival egyetemben nagyon is érzi, ha a többség néma marad, semmi nem változik. Lehet őt ekézni, bántani, de ez az igazság. Mert a szépreményű és szimpatikus Bajnai nagy csalódás lett. Azt hiszem, nem csak nekem. Neki nem lett volna szabad Gyurcsány nélkül szövetségre lépni az MSZP-vel. De ez csak a második baklövése. Az első, hogy a Millához csatlakozott. Jó, tudom, abban a reményben, hogy tömegeket tudhat maga mögött. Ám ez mára kiderült, csöppet sem igaz. A Millát meg kellett volna hagyni civil fórumnak, ahol a poltikusok nem szerves részei, csak vendégei a társaságnak.
S Mesterházy nekem, ugyancsak nagy csalódás. Persze nem is olyan nagy, hiszen hiába látttam, hogy ügyes, jól beszélő, határozott politikusnak látszó fiatalember, de az ösztöneim azt súgták, aki a volt főnökével így képes bánni, s képes a nyilvánosság előtt többször a padlóba döngölni, attól sok jó nem várható. Vagyis a szélirány nagyon is meghatározza, merre fordul éppen a torony tetején. Az, meggyőződésem, nem kifejezetten az ő érdeme, hogy egyben maradt az MSZP és megvan egy bizonyos, jelentős tábora. Az a baloldali gondolkodású emberek, az úgynevezett kemény mag érdeme. Azt gondolom, ha más állt volna a párt élén, akkor is megmaradtak volna a választóik. De ez csak az én véleményem.
Gyurcsány, szerencsére egyelőre úgy tűnik, felül tud emelkedni a rossz nyelveken, bántó beszólásokon, sőt a korábbi a karaktergyilkosságon is. Nem lehet ez könnyű, kivált úgy, hogy a pártba is befurakodnak az árulófélék, a meggondolatlan buta emberek. De nem lehet minden párttaggal IQ tesztet kitöltetni és lélekbúvárhoz küldeni, hogy megállapítsák: ez az ember bizony hűséges típus és vannak elvei… Mert bele kell törődnünk, ilyen szörnyen buta a világ.
Jajj Istenem, megint elfeledkeztem magamról. A cikk elején azt mondtam, néma leszek….
De megteheti ezt ma bárki ebben a kis országban?
Remélem a csendes egymillió, akik ma még rejtőzködnek a közvéleménykutatók elől és maguk elől is, s akiről nem sokat lehet tudni, egyszer … még a választások előtt és akkor is, megszólal.