Az Észak szerdai retro jegyzete csúszik egy napot – tehát csütörtök. Alkalomhoz illő lesz. A nyomda angyalai címmel. Mondván ha van olyan, hogy nyomda ördöge akkor ott angyaloknak is kell lennie.
Tavaly Igazoltan hiányzók címmel elhunyt szerkesztőkről, barátaimról írtam, akik örökre velünk maradnak. Amíg emlékezetünkben kitörölhetetlenül élnek – együtt vagyunk.
Az idén nyomdász barátaink névsora következik.
Belső szakmai kitárulkozás – mi újságot írók, szerkesztők nagyon eltávolodtunk a nyomdász barátainktól.
A számítógép világa, az elektronikus , digitális hálózatok egyre jobban elválasztanak minket. Valamikor mi firkászok szinte személyesen követtük a kéziratok sorsát a nyomtatásig. Ez az idő elmúlt.
Ma már nem tudom ki a gépmester, ki kapkodja le a lapokat, nem ismerem a szállítókat, a nyomdászokat legfeljebb a kézbesítővel találkozom ha nagyon korán kelek.
Tehát csütörtök. A nyomda angyalai.
A fenti kép egy igazi ólom szedő gép aligha hiszem, hogy van még ilyen használatban valahol. A kilencvenes években a német nyomda mérnökök sorra jöttek ezeket megbámulni. S venni akartak, emlékbe, múzeumba, kiállítani.
szantograf.hu