Lassan de, biztosan búcsúzunk a bécsi piros villamosoktól. Azoktól amelyeket egy forintért kaptunk majd az ideszállításuk se került többe egy milliónál. Megszolgálták az árukat, s remélem marad belőlük néhány emlékbe, nosztalgia járatnak. Bécsi barátom Franz Illes mesélte, hogy sok osztrák jár Miskolcra csak ezeknek a kedvéért. Amikor meglátják megfiatalodnak. Ha felülnek rá már is azt gondolják mindjárt a ringen vagy a Práterben lesznek.
A héten jómagam is futottam egy jót egy ilyen bécsi piros után a városháza téren. Utolérem, s az utolsó ajtónál nyomogatom a felszállás jelzőt, de az ajtó nem nyílik. Már már majdnem korholnám a vezetőt, személyesen adnám át neki a jó kívánságaimat, amikor látom csak rám vár, az első nyitott ajtóval. Pironkodtam is az elhamarkodott véleményemmel. A vezető csak annyit mondott, hogy harminc éve még nem találták föl az érintő képernyős kapcsolót, hiába is bökdöstem a feliratot. Hogy milyen igaza volt. Addig töprengtem ezen, hogy egy megállóval túl is mentem.
szantograf.hu