Nem mondom melyik miskolci nagyáruházban fedeztem fel, hogy mindenféle díszmagyar, zsinóros és paszományos ki milyet akar, női és férfi ruha kapható , minden színben. Nos, aki egy kicsit is járatos a múltunkban az tudja, hogy a díszmagyaron a kötések is feketék. Ettől díszek. Sebaj.
Ahogyan elnézem egy messziről jött ember sokáig nézte a magyar televíziót és a fejéhez kapott. Ni csak itten egyre nagyobb divat a zsinóros, uccu neki hazament és gyártatni kezdte a vietnami és a kínai lányokkal – futószalagon. Az ottani szakemberek meg ugye szívesen újítanak és már is megteremtették ebben a színes kavalkádot. Ami meg megmarad mehet a világba szerte szét. Így aztán hamarosan divatot diktálunk. S még az is lehet, hogy feltámad egy régi magyar szakma – a paszományos, a zsinóros.Az utolsó ilyen iparos Miskolcon ott volt a Hunyadi utca elején , ahol a kollégium volt. Később ha ilyesmire volt igény már csak a miskolci háziipari szövetkezet készítette el. Apropó – ha zászló kellett, csapatlobogó vagy bármilyen vándorzászló ide rohantunk – ott volt a Miskolci Nemzeti Színházzal szemben. Na most hová megyünk ha zászlót akarunk – nemzetit, vagy árpádsávost ? A Lidlbe, az Aldiba vagy a Tescoba. Ők már csak tudják mi kell a magyaroknak.
szantograf.hu