Hahó – London lett a második legnagyobb magyar város. Állítólag már több mint 150 ezer honfitársunk ott keresi a boldogulását. Igazából nem is tudom, örüljek e vagy elkeseredjek a hír hallatán. Valamikor a felszabadult segédek – legyen szó bármilyen szakmáról – első útjuk volt, hogy világot lássanak. Útnak eredtek vándoroltak, nyelvet tanultak és gazdagították a szakmai ismereteiket. Ha csak be le nem kaptak egy szép lányba haza is jöttek. Ennek az eredményeként a fémes és a fás szakmák tele vannak idegen nyelvű szakkifejezésekkel. Világjárásra, világlátásra szükség van. A két nagy világháború között milliók emigráltak Amerikába – ők voltak a gazdasági menekültek. Merjük e ugyanezt a jelzőt a mostani kivándoroltakra aggatni?
Személy szerint irigylem őket , a bátorságukért, az elhatározottságukért és főleg azért mert ha visszatérnek – miért is ne tennék -akár több nyelven is beszélnek majd. Mint nagyapa , mint szülő viszont már most aggódom, hogy mi lesz velünk ha az unokám is így dönt. A nagyvilágot választja Magyarország helyett. S tartok tőle, hogy a jelenlegi helyzetben még helyeselnem is kell a választását. Az én káromra s az ő érdekében, az ő jövőjéért.
A következő nagy magyar városok Bécs és Berlin. Vajon megállítható e ez a tendencia és mit szólunk ahhoz, hogy a keleti gazdasági menekültek meg minket jelölnek meg célpontként. S egyre többen vannak.
szantograf.hu