Az eddig általam kedvelt üzletlánc miskolci Búza téri boltjában történt velem ma a soha nem felejthető eset.
1682 forintért vásároltam, kártyával fizettem. Majd távoztam (volna), de az „aranykapujuk” besípolt. Visszahívott a pénztáros, kétszer átmentem, mindkétszer sípolt. Már akkor égett a képem. 62 éves – ma is aktív dolgozó nyugdíjas hölgy vagyok. Jött a biztonsági őr – még nagyobb égés – mutassam meg a nálam lévő másik szatyrot. Életmentő felszerelést hordok benne – víz, (szűrt víz itthonról) gyógyszerek, vérnyomásmérő – amire ezután a tortúra után szükségem is volt. És velem volt a fényképezőgépem, és videó kamerám. De arra nem fogott hangot a kapu, kizárólag rám utazott. A ridikülömet kérte – nem szívesen adtam oda, hiszen egy női táskában ne turkáljon egy férfi, de senki. Mindegy, arra sem nyikkant meg, azt hittem végeztünk, de nem. Akkor már bevitt a „motozóba”, tiltakoztam, kikértem magam, ő persze rendőrrel fenyegetőzött. A kabát zsebéből kiborítottam 4 szem csomagolt cukorkát (ott nem kapható) és kissé használt papír zsebkendőt. Tovább sípoltam. Tudtam, hogy az egekben van a vérnyomásom, féltettem magam, mert egy infarktuson már átestem. Már a nadrágomnál járt. És akkor a mellékelt videó-szösszenetben megnézhetik az eredményt.
Mondják meg! Milyen kütyükkel dolgoznak, amely besípol, egy fél évvel ezelőtt a PLAZA-ban vásárolt nadrág mosási útmutatójára? És engem ne vezéreljen egy rendész, hogy ki kell vágni, mert az én nadrágom, pénzért vettem, és nem loptam.
Mélységen felháborított az eset. Jó lenne, ha olyan eszközökkel látnák el a „felügyelőket” – mint egy rendőrparancsnok, úgy viselkedett. Gondolom mással is megtörtént már ilyen. Én soha nem fogom megemészteni.
Rack Zsuzsa Miskolc