Gyerekkoromban volt szerencsém megcsodálni a vándor drótostótok munkáját. Nemcsak vidéken, Miskolcon is sürűn megjelentek a mi házunkban. Főleg romák művelték ezt a házalós mesterséget. Kezdték azzal, hogy az udvar közepén kikiabálták magukat, van e lyukas lábas, fazék mert akkor most ott helyben befoltozzák. Meg is tették – talán három forintért foltonként.
Később kedves apósom aki Mezőcsáton volt aranyéremmel kitüntetett díszműbádogos sose restellte az edények foltozását.Miközben csatornázott, hattyúnyakakat formált és kakasokat kreált a református templomok tetejére minden héten akadt a mezővárosban vagy nyolca flepnire váró lábasa. S a nyolcvanas években csupán szívességből tette.
Sokszor megfigyeltem hogyan csinálja – először a lyukat megsmirglizte, majd csirizelt és alul felül rákalapálta a flepniket amiket össze szegecselt.
Jut eszembe mindez arról, hogy ma már annyira olcsók ezek a zománc edények, hogy senkinek nem jut eszébe megcsináltatni. Vagy ha még is nincs hová vinni, ki az a mester aki ilyet bevállal.
szantograf.hu