Szent este – Iván Gizi drótpostája

Gondolunk e arra, hogy mennyien üneplik egyedül a karácsonyt?
Gondolunk e arra, hogy mi lenne velünk, ha a gyerekek nem lennének körülöttünk és kettecskén, öregesen üldögélnénk a fa alatt?
Gondolunk e arra, hogy azok a szülők, akikhez külföldről nem tudnak hazajönni a gyerekeik, mennyire árvák?
Gondolunk e arra, hogy azok a gyerekek, akik elveszítették a szüleiket, mennyire boldogtalanok?
Gondolunk e arra, hogy a gyerekek, a családok, akik jobb megélhetésük reményében most távol a családtól ünneplik a karácsonyt… bevándorlóként… milyen szerencsétlennek érzik magukat?
Gondolunk e arra, hogy a kórházakban, az úgynevezett elfekvőkben, a még gondolkodni tudó öregek hogy élik meg az ünnepet?
Gondolunk e arra, hogy sokan vannak, akik nem jókedvükből töltik a szabad ég alatt a legbensőségesebb ünnepet?
Gondolunk e arra, hogy sok családban nem hogy ajándékra, szaloncukorra, de még kristálycukorra sem telik?
Gondolunk e arra, hogy a pesti hidak alatt, a miskolci kapualjakban hányan koccintják össze a bornak csúfolt löttyöt… mert a kéregetésből csak arra tellett?
Gondolunk e arra, hogy a szegény ember már annak is örül, ha meleget tud varázsolni a lakásában?
Gondolunk e arra, hogy ugyanakkor vannak, akik csúfot űznek a szegénységből?
Gondolunk e arra, hogy vannak, akiket mindez egyáltalán nem érdekel?
Goondolunk e arra, hogy az újgazdagok, újgazdagék… már azt sem tudják mit tegyenek a fa alá?
Gondolunk e arra, hogy megint nem jótékonykodtunk, holott megtehettük volna?
Gondolunk-e arra, hogy ezrek állnak sorba egy kis ingyenlevesért, sokan pedig még takarékoskodni sem tanultak meg?
Gondolunk e arra, hogy ezek az emberek, akik az ország nagyfogyasztói, mert minden kell nekik… egy percig sem bánják a kialakult helyzetet?
Gondolunk-e arra, hogy ezen a terjedő mélyszegénységen változtatni kellene?
Gondolunk e arra, hogy ki tudja a megoldást?
Gondolunk e arra, hogy már ma is késő elkezdeni?