Jajj, olyan nevetséges ez a fogadkozás… hogy majd a jövő évtől, vagyis holnaptól ezt, meg ezt csinálom, más ember leszek. Dehogy leszek más!
Ugyanúgy fogok undorodni az emberi butaságtól és gonoszságtól, mint az idén.
Ugyanúgy megmondom a véleményemet a politikáról.
Ugyanúgy elgondolkozom majd a politikusok ballépéseiről.
Ugyanúgy haragudni fogok a széthúzás miatt.
Ugyanúgy izgulok, sőt félek, hogy mi lesz áprilistól.
Ugyanúgy reménykedem, mint eddig.
Ugyanúgy fogom szeretni a gyerekeimet, férjemet, az unokákat, mint eddig. Ugyanúgy igyekszem, sokszor erőmön felül mindent megcsinálni a családomnak.
Ugyanúgy támogatom majd a Bohócdoktorokat, meg a szájjal, lábbal festők alapítványát…
Ugyanúgy nem eszem meg a diót, s továbbra is imádom a mandulát…
De mit soroljak még? Minden marad a régiben. Ugyanúgy fogok nevetni a vicceken… s
ugyanúgy könnybe lábad majd a szemem a borzalmak láttán..
Mert ebből jut elég. Csak végig kell menni a nagy székesfőváros, de akár Miskolc utcáin is, hogy a piros lámpánál álló hajléktalanok láttán elmenjen az ember kedve még a szilveszteri ünnepléstől is.
Vagy elég
megnézni a rezsicirkusz ellenére az egyre apadó bankszámlákat, hogy összefacsarodjon a szívünk: egyre több a szegény ember. Egyre több az éhes, a rongyos.
Olyan, de olyan jó lenne segíteni rajtuk, de hogyan? Az ember azt hiszi, hogy az újságot áruló hajléktalannak ad kétszáz forintot, akkor ki van segítve?
Azt mondom tehát, új esztendő, ide, új esztendő oda, én nem teszek semmilyen fogadalmat.
De azt sem mondom, hogy nem változom, hogy nem változik a véleményem. Mert változni muszáj. Nem csak nekem, mindenkinek. Hegyen és völgyön, városon és falun, tanyán és az erdő széli kalyibában. A fejekben és a szívekben. S ne feledjük: a parlamentben is. Mert változni kell. A politikának is. A politikusoknak is.
Ha lenne jó tündér, s egyet legalább kívánhatnék, azt kérném: 2014 legyen a változás éve. S értse mindenki úgy, ahogy szeretné. Az biztos, hogy én most is tudom, s jövőre is tudni fogom, mit akarok. Jó lenne, ha mások is tudnák. Hiszen ez lehetne a kulcsa a boldog új évnek.
Ugyanaz maradok – az idei utolsó drótposta Iván Gizitől
