Ma csütörtökön délben jó ebédhez szól a nóta helyett Simon Gábor kiáll és sajtótájékoztatót tart.
Igazából el se tudom képzelni mit mond majd.
Gondolkozzunk.
Kezdi mea culpa. Bocsánatot kérek mindenkitől – a pénzt találtam, a nagyi hagyta rám, a gyerekeimnek szántam örökségül, nehéz kemény melóval kerestem a bányában, nem akartam , hogy Simicskáé legyen azért rejtettem el.
Vagy a párt pénze, most kaptuk támogatásként külföldről de még nem tudtuk hivatalosan lepapírozni.
Vagy megszédültem, nehéz gyerekkorom volt és még soha ennyi pénzt nem láttam otthon.
Nem bíztam a magyar bankrendszerben mert Selmeci Gabika már a magánnyugdijakat is lenyúlta. Ez még hihető is.
Vagy nem is tudtam róla, van az országban 600 simon gábor valaki a nevemben tette be, hogy lejárasson. Igy akarták bemocskolni a nevemet. De most kifogok rajtuk az összeset hazahozom és leadozok utána. Ez olyan trükk amit az ávosok is csináltak eldugtak a házkutatáskor egy magukkal hozott tiz dollárost a könyvek közé majd ez volt a bűnjel. A bizonyíték, ha a gyanusított hírtelen nem rágta össze.
Szerintem 24 órája kreativ emberek workshopon vázolják a lehetséges magyarázatokat. Képtelen vagyok versenyezni velük.
Jut eszembe közbe a másik két nagy szövetséges ájtatos képpel követeli Simon úr kiátkozását a paradicsomból.
Nem kéne. Nem tudjuk mit hoz a jövő. Mérget vennék rá, hogy esetleg nekik is van kint megtakarításuk valamelyik biztonságosabb svájci bankban. Ha mégse akkor csalódnék bennük.