A svájci honpolgárok bennszülöttek féltik a saját jómódjukat az idegenektől. Jogos az aggodalom. Már a második világégés idején is bebizonyították, magukon kívül senki más nem érdekli őket. A pénzt, a tisztát és a mosottat akár a vérrel besározottat is befogadják, de a gazdasági és a politikai menekülteket nem szeretnék a határaikon belül tudni. Mit mondjak, meg lehet érteni őket. Ráadásul megtehetik mivel nem tagjai az UNIÓ-nak, holnap akár a határaikat is lezárhatják.
Akik ott jártak, tudják, ha egy faluban feltűnik egy idegen azonnal jelentik a szomszédok a rendőrségen.
A nem odavalósíak gyanúsak. Akik kint dolgoznak megtapasztalták mennyire maguknak valóak a svájciak.
Mi kevésbé lehetünk ennyire konokok, hiszen a mi országunk határaink kívül sok százezer magyar ajkú él. A zöld határainkon minden nap többszáz gazdasági és politikai menekült próbál bejutni . Arabok, színesbőrűek és ázsiaiak jönnek és mennének tovább hazánkon keresztül.
A menekülttáborokban rengetegen dekkolnak most is. Akik ezekhez az intézményekhez közel laknak bármikor álmukból felébresztve is megszavaznák ugyanazt amit a svájciak. Tehát itt is bekövetkezik majd az pillanat amikor erről kell majd szavaznunk.
Különben mindenki tudja, hogy felkészültünk – ha Ukrajnában a helyzet romlana és menekülnének az országból nem zárhatjuk le a határainkat. Erkölcsi kötelességünk lenne menedéket nyújtani a szerencsétleneknek. Reméljük erre nem kerül sor.
szantograf.hu