Ki ne ismerné az akasztói juhászt a nép legügyesebb gyermekét. A született üzletembert aki az Utolsó vacsora áfáját is vissza igényelte. Igaz, hogy már egyszer megjárta a börtönt, de szabadulása után gyorsan talpra állt. Annyira sebtében, hogy a legnevesebb közgazdasági egyetemen meghívott előadóként ecsetelhette az üzleti karrierjét. Mindez már a múlté. Az is, hogy egyszer, először és útóljára a valamikor médiahajón találkoztam vele. Jómagam úgy tudósítottam, hogy én itt mindenkit ismerek, engem meg a kutya sem. Nos , Józsi volt a kivétel. Nem tudtam ki z a bőrdzsekis úr aki minden úján mind a tízen egy-egy vagy talán még több rubint kövekkel ékesített gyűrű díszelgett. Feltűnő jelenség volt, kirítt a sok szoclib sznob közül, szóra is bírtam. Kíváncsi lettem, mit keres ott. Meghívtak – mondta. No meg tíz birkám bánja ezt a csónakázást. Csendesen el volt magában, látszott maga se érti mit keres ennyi nagy okos között.
Különben nemrégiben még mielőtt sittre vágták volna valaki azt híresztelte, pártot alapít. Sőt beveti magát a politikába, miniszterelnöknek jelölik. Stadionja már van , nem is akármilyen, Akasztón. A nép egyszerű gyermeke akinek a kezében minden arannyá válik. Az álom, kezd szerte foszlani.
Józsi, Stadler úr nagyon beteg. Kérvényezte, hogy engedjék ki gyógykezelésre, nem akar a börtönben meghalni.
Ennyi a kérése, a válaszra vár.
szgráf