Egy kis visszatekintés. Nemrégiben írtam a Sajószentpéteri Üveggyár szomorú sorsáról. Itt szóba került, hogy micsoda tüdő kell egy ilyen palack felfújásához. Nos, a szakember elárulta, nem is tüdő kérdése ez. Egy csepp nyál, írjunk vizet így szalonképes a kifejezés – pontosan elegendő, ahhoz, hogy a keletkező gőz kidomborítsa az üveget. Már is okosabb lettem.
A héten a hejőcsabai patika , udvarház ,múltjáról is búsongtam az Észak retro jegyzetében. Mi jöhet a következő héten. Nos elárulom – a pecásokról lesz szó. Az anyag elkészült. Most éppen a neveket pontosítom némi segítséggel. Jómagam ugyanis sose horgásztam, valahogyan nem tudom magam elképzelni egy vízparton, csöndben, nyugalmi állapotban egy botot vagy egy úszót lesve. Nem nekem való. Halból is csak a harcsát kedvelem mert nem szálkás. Konzervben meg az olajos makrélát.
Erről jut eszemben – a tévében láttam a füstölt Sprotni súlyosan mérgezett rákkeltő, visszahívták a teljes hazai szállítmányt. S mit látok – ma délután a miskolci Sparban hegyekben áll még mindig ugyanaz a konzerv ami t a tévében mutattak.
Állítólag a füstaroma olyan adalékot tartalmaz ami hosszú távon súlyos betegséget, rákot okozhat.
Figyelem – tessék leszedni a polcról – vissza a szállítónak.
szgráf.