A régi tapolcai strandon – bocs új még nincs – tehát a tapolcai strandon mindig akadt egy két mutatványos. Alkalmi, akik kézen állva bejárta a medence szélét, majd talpra ugrott és fejessel vágódott a vízbe. Nekem ez sose ment, ma már meg se próbálom. Csak irigylem a bátorságukért.
A ringispilre se ültem soha, nekem már a moziban is sok volt amikor Töröcsik Mari keringett a képernyőn. Ám egyszer engem is benyomtak a körhintába. Kecskeméten helikopterre soroztak volna így aztán mindannyiunkat bevágtak a forgószékbe. Egy gombbal kellett jelezni, hogy elég legyen már a jóból. Annyi időm se volt, hogy szóljak, a gombról hiányzik a vezeték. Nyomhattam nyugodtan, kívülről meg már azt hihették, meglelték a következő magyar űrhajóst.
Egy nagy buszban volt a teszt. Amikor megelégelték a hintázást már semmire sem emlékeztem. Hárman vittek le mert annyira kifeküdtem. Azóta apósom hintaszékébe se merek beleülni.