Szeretem ha megrónak, ha kritizálnak, ha ócsárolnak. Ez egyet jelent , csak elolvasták amit felvéstem a világhálóra. Egy kekec beszólás többet ér mint tíz smúzoló bejegyzés.
Kedves Zsuzsanna, egy itteni írásomra , reagált – mondván a mostani események tükrében egy Schuszter beszélgetés nekem a legfontosabb.
Nos, kedves Zsuzsanna – válaszom, magam is figyelemmel kísérem a híreket, a gyalogmeneteléseket, a harsány szókimondó nagygyűléseket. A politikai show műsorokat, az ezzel együtt járó utazó cirkuszokat. Tele is a hócipőm, mindezzel.
Ám mint zsurnaliszta, aki egy megyei független napilap munkatársa nem kezdek bele semmilyen önálló véleményformáló kampányba. Meghagyom az Olvasóknak. A felnőtt embereknek, akik képesek a történések tükrében dönteni, hogy mi a jó vagy a rossz nekik.
Mindegyikünknek megvan a maga véleménye, de nem én döntök a jövőnkről. Az én szavazatom is csak egy a sok millió között. Mint mindig a többség dönt. Most is.
Apropó, mégis van egy véleményem – ma reggel két közmunkás felseperte a Derkovits utcát a házunk előtt. Fotóm van róla. Sokat ér majd, mert a mi utcánkban ilyen még nem volt. Hótolót se láttunk soha még nyáron se errefelé.
Egy fiatalember felügyelete mellett két hozzám hasonló korú öreg a sárga mellényében söpörte fel a járdaszegélyt, amit mindig én szoktam. Köszönöm nekik.
Erre csak azt mondhatom – nem kampányolok – de ha a választás erről szól, legalább negyedévente legyen. Kerül amibe kerül.