Régen pusztítom a benzint és a gázolajat. Valójában már soha semmi se zavar a forgalomban. Számomra a vezetés bármilyen hosszú az út kikapcsol, szórakoztat. Ehhez viszont meg kellett tanulni azt a fajta defenzív vezetési stílust ami semmi stresszel nem jár. Úgy kell a volánt forgatni, hogy csak én tudok vezetni mindenki más mazsola, senkiben se szabad megbízni és ha csak tehetem nekem kell engedni. Fő a nyugalom.
Bár megmondom egyetlen helyzet amikor az ember nehezen uralkodik önmagán.
Egyetlen egy dolog van ami kifejezetten bosszant bármennyire próbálom figyelmen kívül hagyni – ha tolnak az autópályán előzés közben, amikor magam is a megengedett tempóval döngetek.
Ma pesti napom volt – számoltam kilenc olyan autóssal akadtam össze akik azt hitték a sztráda díjjal együtt az aszfaltot is megvették. Minden az övék ameddig a szemük csak ellát. Mindannyian a nyakamban lihegtek, dudáltak villogtak és mindent megtettek, hogy azonnal félreálljak. Csak volt egy apró probléma nem tehettem mert magam is egy konvoj előzése közben voltam.
Útközben több alkalommal láttam rendőrautót – tele volt , valahová tarthattak. Láthatták ők is, hogy ezen az úton nem, hogy senki nem tartja be a sebesség korlátozást de még erőszakosan tolják is az előttük szabályosan gurulókat. Tulajdonképpen Rezesova szisztémával döngettek . Igen volt köztük ukrán román cseh és szlovák rendszámú is. Német és osztrák gyorshajtók is járnak erre. Ám nekik más a vezetési kultúrájuk. A kocsi maga a márka már régen nem olyan státus szimbólum mint mifelénk.
Egy autós szaklapban – bizonyára nők írhatták a férfiak bizonyos szexuális kompenzációt látnak a jobbnál jobb kocsik megszerzésében az ezekkel való villogásban. A személyi számom még mindig egyessel kezdődik így be kell ismernem lehet is ebben valami ráció.
A nagy kérdés – a rendőrség miként szűrhetné ki a kocsijukkal erőszakoskodókat, az úton garázdálkodókat, akik mások életét veszélyeztetik. Lenne néhány ötletem, például kamerás civil rendszámú kocsikból.
Megjegyzem nem ajánlom ezeknek a fazonoknak a leckéztetését – például úgy, hogy nem tartják be a követési távolságot akkor a vészvillogóval figyelmeztessük. Majd ha erre se reagálnak lehet a féklámpát is kapcsolgatni , ha ez se hat akkor jöhet az enyhe satuzás. Ami ugye tanulságos lehet, de nem egy életbiztosítás.
Egyébként ebben a témában talán azért is vagyok óvatos mert valamikor az átkosban Trabanttal kezdtem a kocsikázást. Ennek a dobfékje meg se közelítette a mai kocsikét. Amikor először jártam a Ford gyárban és egy Escort fékjét tapostam – a Trabantos tappancsaimmal – majd ki estem az ablakon. S a trabantos mentalitás sosem múlik el , így ha éppen valamit mindig is betartottam az a követési távolság . Nincs is nagyobb szégyen mint amikor hátulról zúgunk bele az előttünk haladóba.Autóval gondoltam.