Hát igen a két fotó között van vagy hatvan év különbség. Egyébként sok a hasonlóság. Ugyanis amikor még kis jávával, Simpson Svtárral robogtam nagyon szerettem volna egy ilyen kétüléses Velorexet. Ez a Csehszlovák ipar remekműve kifejezetten rokkantaknak készült, de valójában bárki megszerezhette. Hycomat Trabant – automata kézi váltós nem volt még a piacon. Azt hiszem egy 350-es Jáva motor volt benne és már önindítós. Télen meg lehetett fagyni benne, a műbőrülés jegesen tűzött, nyáron meg kellemesen huzatos volt. Varga Rudolf barátomnak sikerült egy ilyenre szert tennie. Ezt magam is vezettem, amikor még nem volt jogosítványa felvittem Pestre. Télvíz idején. Amikor kiszálltunk nem tudtam talpra állni. Elfagyott a lábam és nem hajlott térdben.
Rudi nem sokáig élvezte ezt egy kórház előtt kezdett lángolni a motorja, berohant a portára és kérve kérte a poroltót. Ment a cirkusz a tűzoltókészüléken, mire megjött az engedély porrá égett a jármű.
Különben egyetlen törésteszten se ment volna át ez instabil háromkerekű Egyetlen előnye, hogy ülve lehetett vezetni és jobb volt ezzel menni mint gyalogosan. Emlékszem a hetvenes években egy fekete Volga telibe kapott a miskolci SZTK előtt egy ilyen Velorexet. Két halottja volt a karambolnak. A Volgának még egy karcolás se látszott. Ha ma ilyet szeretnénk nagyon körül kell nézni a piacon, a gyűjtők elkapkodták.
S mint ahogyan akkoriban anno szerettem volna egy ilyen háromkerekűt, most egy Smart roadstarra edzek. Állítólag gyenge kicsi, dobál, nem jó, de mutatós. Kit tudja mikorra lesz ilyen nekem. S mi lesz előbb Smart vagy Velorex,v