Hölgyeim, uraim ez egy sokat látott rádió. Tisztes neve Pacsirta, magyar gyártmányú varázsszemes. Töröm a fejem miként keresztelhettek egy ilyen távolba beszélőt Pacsirtának. Csak sejtem.
Vizsolyi István barátom hosszas, fáradtságos munkával tökéletesen felújította. Gyári állapotában most eladó, mint a Videoton hifi tornyom is. A rádió és a torony darabonként 15 ezer forint. Gyűjtőknek ajánlom. Jómagam túlgyűjtöttem magam, s elértem azt a szép kort amiben kereshetem a szépet. Tehát akit érdekelnek ezek a darabok vihetik. Van még Yamaha elektromos csónakmotorom és vagy ezer darab bakelit lemez és antik üvegasztal is. Meg ne feledkezek róla, hogy még rengeteg más antik műszaki cucc vár gazdára, köztük egy első világháborús – tehát túl a száz éven – egy borszesz égős mini sparhet.
Visszatérve a Pacsirtára, elég ránézni – s már is a fülembe cseng a Szabad Európa rádió szignálja. Sípol, cseng s zúg mert zavarják. Majd jön a forgószínpad és Cseke László Tinédzser partija az összes jó számmal. Ehhez valamikor hozzá volt kapcsolva egy nagy szovjet gyártmányú 30 kilós magnetofon. Szalagos. Minden buliba hárman cipeltük felváltva, hazafelé meg egyedül nyögtem vele. Ezt a gépet a szovjet ipar remekművét a svédországi bátyám örökölte meg, kíváncsi lennék mi lett vele. Mármint a magnóval.
S hogy miként került ez a gép Miskolcra? Nos, a nénikém hivatalos úton Moszkvában járt s kombiné nélkül jött haza. Egy selyem fehérneműért cserélte el. Állítólag a csipkés bugyikért egy porszívót is kapott. Amikor a GUM áruházban méretválasztás nélkül kapkodták el a cipőket. Ha jött . Majd a bolt előtt cserélgették a boldog vásárlók. Amikor mindenki szatyorral lófrált a birodalom fővárosában és ha sort láttak rögtön beálltak, sose lehet tudni mit osztanak. Az eleje nem mondta meg, hogy miért állnak, nem szerették a konkurenciát.
Na kinek kell ez a sokat hallott Pacsirta és társai?