A városligeti vidám park már nincsen, megszűnt. Van vidám vasárnap az ATV vasárnap délelőtti műsorán. Na meg elmondhatjuk, a keleti béketáborban mi voltunk a legvidámabb barakk lakói. Ez se semmi. Nekem viszont mégis hiányzik a pesti vidámpark a színes forgatagával.
Talán ennek a gyermekes nosztalgiának tudható be, hogy a hetvenes években mint már újságíró belakhattam az egész intézményt egy hivatalos kísérővel. Még a szellemvasutat is beutaztam.
Így aztán csak mesélhetek az unokámnak, hogy valamikor alig tízesztendősen sokat vágyakoztam a valaha Angolparknak nevezett műintézménybe. Kedves fővárosi rokonaim idegeit sorozatosan próbára tettem, amikor bejelentettem, ide szeretnék menni. Földalattival, a kicsivel, ami hivatalosan kéregvasút. Nekünk miskolciaknak egyik se jutott , se vidámpark se földalatti. Bár mindkettőről álmodoztunk és ámítottak minket ezekkel. Állítólag a mi vidámparkunk a Csanyikban vagy az úttörőparkban lett volna. Hát mint ahogyan a libegő se épült meg ezekből se lett semmi.
Gyenge vigasz, hogy most már Budapestnek sincs igazi vidámparkja.
Hullámvasút, körhinta és az elvarázsolt kastély mutatóba fennmaradhat mint az állatkert része. Nekem viszont az lecsúszós csónak is hiányzik majd amiben leérve jó vizesek lettünk.
Közben vannak akik már a magyar Disney Landot tervezgetik valahol nyugat Magyarországon. Okosan mi ugye úgy is drágálljuk, viszont itt olcsóbb a beruházás és ide özönlenek a fizetőképes nyugati szomszédok. Szeretném megérni.