Egy tipikus téglagyár, valahol a világban. Számomra az első ilyen a Mályi volt ami ma is üzemel. Sokszor jártam ott és vásároltam is onnan. Ez tudomásom szerint az ötvenes évek eredményeként valósult meg. Tudni kell, hogy a megyénkben és a szerte az országban rengeteg téglagyár volt a második világháború idején is. S máig se tudom, hogy a Holokauszt idején miért éppen a városokhoz közeli téglagyárakat szemelték ki az üldözöttek begyűjtésére. Miskolcon a vasgyár melletti első gőz-téglagyár volt a centrum. Oda hurcolták a zsidókat, ott ráták meg a marhavagonokat, amikben aztán három napig zötykölődtek Auswitzig.S már kész is a megfejtés – a téglagyárak mindegyike rendelkezett egy nagy ipari vágány hálózattal. Tehát logisztikailag ennél komfortosabb helyet nem is találhattak volna. Na meg valamennyi ilyen létesítményben voltak hatalmas szárítók amely alatt a szabadban hálhattak az emberek a szállításra várva.
Miskolcon is van téglagyár. Megtalálták azt amelyikbe a környék zsidóságát legalább 10 ezer embert tereltek össze. Még a vasúti sínek is a földbe ágyazva, amin a vagonokat kigurították. Többségében nőket és gyermeket és nagyon idős aggastyánokat vittek ide. Ez is magyarázza, hogy könnyen ment a végső megoldás kivitelezése, nem kellett semmi ellenállásra számítani.A férfiakat ugyanis már korábban elvitték munkaszolgálatra és valahol a háborús területeken lehettek.
Miskolcon nem lesz élet menete. Azt viszont még se lehet megtenni, hogy hetven esztendő elteltével ne emlékezzenek meg erről a szörnyűségről. Tehát csak lesz, legkésőbb szeptemberig egy gyalogmenet, csendes, méltóságteljes vonulás a belvárosból a téglagyárig. Ahol megemlékezünk az elhurcoltakról s kimondjuk – soha többé nem történhet meg ilyen .
Aki ezen a meneten részt vennének, már most jelezhetik a szándékukat. A cél, hogy párt és politika mentes legyen a vonulás.