Megbukott Angela Merkel megszorításokon alapuló modellje Európában – állítja minden idők egyik legnagyobb befolyással bíró befektetője, Soros György. Az Alapblog.hu-nak adott interjúban jelzi, hogy lázadásban vannak az euróövezet adós országai és a jelek szerint sikeresen fognak kitörni a németek által diktált szigorpolitika béklyójából. Ezt azonban nagyon rosszul fogják viselni a német emberek, mert félnek, hogy a „kitörés” árát nekik kell majd kifizetniük. Soros állást foglal továbbá Renzi olasz miniszterelnök elképzelései mellett, aki közös európai célorientált, projekt-kötvényekre tett javaslatot.
Soros György az Alapblog.hu újságírójának, Zentai Péternek elmondta, hogy meglátása szerint Oroszország egzisztenciális veszélyt jelent az Európai Unióra, aminek lényege, hogy azt országok közösen irányítják, s alapja a jogállamiság. Oroszország viszont vele szemben lényegében a klasszikus fasiszta állam egy újraélesztett változata. Míg a Szovjetunió jellegzetessége az internacionalizmus volt, addig a putyini Oroszországé a nacionalizmus, melynek integráns része a vallás, az ortodox egyház kiemelt hatalma és az etnikai magasrendűség propagálása. Míg az EU a törvény tisztelete mentén fejlődik, addig Oroszország erőpozícióból kívánja megoldani a problémákat, a katonai erőt is beleértve. A veszély abban rejlik, hogy amit és ahogy csinál, fertőző hatással bírhat, s ennek már látni jeleit. Kína például a Krím bekebelezését követően önhatalmúlag kiterjesztette határait a Dél-Kínai tengeren, a Vietnamhoz tartozó vizek alatt épít ki olajtermelő kapacitásokat.
Eközben mind az Európai Uniót, mind az USA-t akadályozza a hatékony cselekvésben az a bénultság, amelyet saját súlyos problémái okoznak. Európa az euró válságával van elfoglalva, Amerika pedig a republikánusok és a demokraták közötti egyre ádázabb harccal. Holott Amerika továbbra is messze a legerősebb katonai hatalom, de Obama már nem vetne be fegyvert azért, hogy megvédje a nemzetek közös kormányzására épült nyugati rendszert, túlzottan is a ló másik oldalára esett a Bush-féle politikával szemben.
Az euróövezeti válságról Soros úgy vélekedik, hogy az euró körüli pénzügyi válságnak vége és az euró itt marad velünk véglegesen. Köszönhetően annak, hogy az Európai Központi Bank és mögötte Angela Merkel mindent megtett az euró megmentéséért. De ennek méregdrága a politikai ára: az Övezet eladósodott országainak szenvedése ugyanis – a rendszerből adódóan – mélyül. Mindeközben úgy tűnik, hogy Európa-szerte felhagynak a „merkeli” megszorítási politika követésével és győzedelmeskedik Renzi olasz miniszterelnök „ellenmodellje”, amely nem a belső adósságok leépítésének, az egyensúlyi állapotok helyreállításának ad elsőbbséget, hanem ellenkezőleg: a lazításnak és annak következményeként, remélhetőleg, a gazdasági növekedésnek és az azzal járó munkahelyteremtésnek. Ettől a jövőképtől azonban a német közvélemény be van ijedve, mert félnek tőle, hogy megint pénzelniük kell a déliek költekezését.
„A magam részéről ebben a helyzetben rossz receptnek tartom a megszorításokon alapuló rezsim alkalmazását. Amikor vészesen gyengül a kereslet és a meglévő gyártási kapacitások kihasználatlanabbak, a GDP növelésének kell prioritást kapnia, annak lehet aztán következménye az eladósodottság csökkenése” – véli a sikeres befektető. Soros támogatja – és ahogy észleli, Angela Merkelnek sincs ellenére – Renzi elképzeléseit, aki közös európai célorientált, projekt-kötvényekre tett javaslatot. Egy olyan mechanizmust talált ki, amelynek a lényege, hogy olyan óriási infrastruktúrához, például összeurópai „okos” villamosenergia-hálózat kiépítéséhez kapcsolódó beruházások végrehajtására bocsátanának ki közös eurókötvényeket, amelyek révén csökkenteni lehet az oroszoktól való függőséget. E hatalmas pénzeket igénylő beruházásokhoz az Európai Beruházási Bank bocsátaná ki a kötvényeket, a projektek pedig hozzájárulnának a GDP-növekedés gyorsulásához, a kihasználatlan kapacitások és humán erőforrások (tehát munkahelyteremtés) kihasználásához, ilyen módon a fogyasztás bővüléséhez, közvetetten pedig az érintett nemzetek adósságainak csökkenéséhez. Végül is az egész folyamat önfinanszírozóvá válik.
Soros szerint a defláció a legidegesítőbb valós veszély Európában. „A reális helyzetből, igazából, inflációnak kellene kialakulnia. Csakhogy a németek olyan mértékben rettegnek az inflációtól, hogy mindent elkövetnek az ellenkezője érdekében” – mondja. Az USA kapcsán elmondta, hogy a FED által beindított pénzelárasztási politika (QE) meghozta a kívánt sikert, és már közelinek érzi az időt, hogy megkezdődjön a kamatemelés… „És onnantól kezdve visszatérünk a normalitás korszakába” – állítja.
Az interjú második része hétfőn válik elérhetővé az Alapblogon, melyben Soros beszél Kínáról és az euró valamint a dollár viszonyáról.