A botrány nem csitul.
Mindehhez tudni kell, hogy miközben Izrael Állam a zsidóság Mekkája élethalál harcot vív a távolban a pesti zsidó hitközség vezetősége a hívőkkel szembe menetel.
Tudni kell ehhez – mint laikusnak is – hogy maguk a hitközségek legyenek ortodoxok vagy éppen neológok mind önálló szervezetek. Senki nem dirigál nekik s még az alkotmánybíróság se szólhat bele bármilyen marhaságot is követnek el.
Mára egyetlen megoldás létezhet, hogy belátásra térjenek az elnökségben. Ha a vidéki társszervek és a tagság nyíltan felszólítja őket, hogy a mostani ügyvezető előélete, bármennyire szeplőtlen számukra , a többségnek elfogadhatatlan. A rabbikar – ami annyira megosztott mint a hazai politikai élet – kiadhat egy közleményt a teljes tolerancia jegyében, miszerint: a Talmud tanítása szerint a családi életről szóló előírásai példaértékűek, s ajánlatos ehhez alkalmazkodni a mindennapi életben. S a fiatalság számára is ez legyen az elfogadott a jövőben. Hozzátéve, hogy a mássága miatt senkit se érhet semmilyen diszkrimináció, de a vezetők számára meg kell határozni egy kritériumot. Nem kizárt a megbocsájtás, a könyörület , de bizonyos pásztori funkciókban illő magasabb mércét állítani. S az se elhanyagolható, hogy ez a döntés a jelenlegi helyzetben nemcsak a pesti hívők hanem az egész magyar zsidóság megítélését, közéleti állapotát minősíti.
Ettől még Dávid lehet jó hívő, de az ilyen botrányok, az ilyen botrányos ügyek senkinek nem hiányoznak. A bölcsesség egyik alapköve, hogy belássuk tévedéseinket és korrigáljuk a hibáinkat. ha csak nem valami kétes anyagi megfontolás alapján született a sérelmezett kiválasztás. Szándékosan nem beszélek választásról. Mert idáig a küldöttek – akiket most kellene gyorsan visszahívni – egyszer se szólaltak meg,nem beszéltek arról, hogy nekik miért Dávid volt a jelöltjük.
S az is megoldás lenne, hogy az össze autonóm hitközség nyilvánosan jelezné, elhatárolódnak a pestitől és kifejezik együtt nem értésüket és tisztelettel kérik , fontolják meg a határozatukat ami mindannyiuk számára előnytelen a hazai zsidóság megítélése szempontjából.
Innentől átadom a szót a Szombat munkatársának, aki a tűz közelből látja a helyzetet és mindenkinél jobban informált. A kép – lopott a NOL felvétele.
Mint ismeretes, a korábban ifjúsági színészként Csereklye Viktor néven is nyilvánosság elé lépő Schwezoff Dávidot, transzvesztita, katolikus kántori, valamint evangélikus teológiai diák előélete miatt érték bírálatok a Budapesti Zsidó Hitközség élére történt megválasztását követően.
Deutsch Róbert főrabbi a rabbiság vezetőjeként, a neológ betéréseket is felügyelő rabbiként, valamint a Bethlen téri zsinagóga vallási vezetőjeként is kiállt Schwezoff mellett.
Talán nem véletlen, hogy Schwezoff egyben a Bethlen téri körzet jelöltje volt a választáson, és információink szerint ott kántorkodik is. De a hírek szerint Deutsch Róbert volt az, aki 1995-ben, 16 éves korában, könnyített módon (az úgynevezett chumra gijur eljárással) betérítette Schwezoffot a zsidóságba, azon az alapon, hogy anyai nagyanyja a családi elbeszélések szerint péntek este gyertyákat gyújtott, tehát feltehetőleg zsidó volt.
A betérés és mostani megválasztása közé esett az a közel egy évtized is, amelynek során Schwezoff a zsidó vallási szabályokkal összeegyeztethetetlen életvitelt folytatott. Ezt követte – Schwezoff elmondása szerint – a tsuvá, a megtérés a hagyományhű életmódhoz.
Érdekes adalék, hogy egy évvel ezelőtt, az Új Élet, a Mazsihisz lapja címoldalán büszkélkedett Schwezoff Dávid és Deutsch Péter (Deutsch főrabbi fia) friss ortodox rabbidiplomájával, amit egy online tanfolyamon szereztek egy izraeli intézményben.
A neológ rabbikar egyik tagjától származó információink szerint, a frissen végzett Schwezoff és Deutsch rögvest jelentkeztek is a rabbikarba, de annak többsége nem fogadta el a „gyorstalpaló” rabbidiplomát, melyet a rabbik nem tekintettek ekvivalensnek az Országos Rabbiképző Intézet többéves stúdiumaival.
Hasonlóképpen szól Oberlander Báruch minapi állásfoglalása is az Ortodox Rabbinátus nevében:
„Rabbinátusunk nem tudta elfogadni az új ügyvezetőnek és társának azon ambícióját, hogy ortodox rabbiként legyenek elismerve. Állítólagos vizsgáik és „avatásuk” nincsen elismerve, ugyanis a szigorú követelményeknek nem felelnek meg. Ezen álláspontunkat, az Izraeli Rabbinátus és az országos főrabbi David Lau – konkrétan ebben az ügyben részünkre megküldött – írásos állásfoglalására alapoztuk.”
Minthogy a neológ rabbikarban is egyre erősebb a mentális és szervezeti megújulást sürgető törekvés, lehetséges, hogy Deutsch és Schwezoff próbálkozása mögött a korábbi establishment-et sejthetjük: Zoltai Gusztávot, a korábbi ügyvezetőt és Deutsch Róbert főrabbit, akik ellensúlyozni kívánták a két új „rabbival” az újító, demokratizáló törekvéseket.
Szintén a neológ rabbikarból származó információink szerint felmerült, hogy a megfogalmazott fenntartások ellenére a megürült Dózsa György úti rabbiszéket / vallási vezetői posztot Deutsch Péterrel kívánják betölteni.
