A Váci utca legemblematikusabb helye az Anna presszó. Valamikor az átkosban ez volt a csúcs. ha csak arra jártam oda betértem. Ott olyan hidegtálak, aszpikos valamik voltak amik máshol az országban még sátoros ünnepek előtt sem. Itt ücsörögtek az akkor még illegálisan, a rendőröknek dolgozó arab pénzváltók. A luxus prostik és a pesti unatkozó playboyok találkozóhelye. Emlékszem mindig volt valaki híresség, ma úgy mondjuk celeb akit felismerhettek. S összebúghattak mögötte.
Ma az Anna már csak egy az ottani sok lenyúlós presszó, vendéglő bár és étterem közül. Ám a törzsközönsége mintha semmit se változott volna.
Van itt még az Annával szemközt egy régi telefonfülke. Mit nem adnék egy ilyenért. Tipikusan pesti. Üres, nincs benne semmi, minek is lenne, mindenki egy telefonnal a markában rohangál errefelé. Kinek jutna eszébe egy vezetékesen pötyögni.
Bezzeg a nyolcvanas évek elején – jut eszembe – láttam a Pozsonyi úton egy ilyen fülkét. Meglepett, hogy vagy húszan sorakoztak előtte. Rákérdeztem, csak nem történt valami. Sokáig hallgattak a sorba állók, lapítottak mígnem a végén valaki kinyögte. Elromlott a készülék. Na, akkor meg minek várakoznak? Hát annyira nem rossz, sőt külföldi hívást is lehet rajta kezdeményezni csak nem fogad el pénzt. Visszadobja. Tanúim vannak erre.
A másik kép egy kőtábla – most volt időm elolvasni – állítólag itt húzódott a Váci kapu, ennek köszönheti az utca a nevét. Ezzel is okosabb lettem. Lettünk.
