Betegesen ódzkodom a repüléstől. Akár ezer kilométert is levezetek egy huzamban csak ne kelljen gépre ülnöm. Persze vannak helyzetek amikor nem úszhatom meg. Hogy miért van ez a pánik félelmem, nos korábban ez még részletes magyarázatra szorult. Manapság már nem kell prezentálnom. Mások se bíznak már a légi közlekedésben úgy mint korában. Minden okunk meg lett erre.
Nem aludtam az éjszaka. Ez is magánügy mint a repüléshez való viszonyom. Mégis örömmel untatom a kedves olvasót, hogy kedd este magam is csatlakoztam a légi irányítók klubjához. Mivel szeretteimet vártam haza Afrikából úgy döntöttem, a startolástól a landolásig követem a gép útját. Rámentem a Flightradar oldalára ahol azonnal szembesültem – a felhők felett óriási a forgalom . Jönnek mennek a gépek és csodák csodájára ,úgy látom ezt a mozgalmas kavalkádot mint a légirányítók.Beazonosítottam a járatot 70 5411 , ráálltam és innentől ugyan úgy paráztam mintha magam is ott lennék. Időnként belestem a pilótafülkébe ahol tökéletesen láthattam a műszereket, a magasságot és a panorámát ami a vezető elé tárul.
Ami feltűnt az oroszok , főleg Szent Pétervárról tömegestül repültek Tunéziába, nyaralni az éjszaka folyamán. Szinte postafordultával jöttek mentek a járatok.
Na de vissza képernyőre. Lassan szálltunk fel és a radaron figyeltem a gép a földön meglehetősen sokszor forgolódott, mígnem irányba állt. Majd gyorsan elérte a 20 ezer láb magasságot és ez alá soha se süllyedt. Időnként volt egy két alkalommal kimutatható vertikális sebesség, ami azt jelenti a turbolencia miatt lifteztek. Ha ott vagyok már is hangosan imádkozom, őszintén végig együtt szorongtam a távolban repülő családdal.
A leghosszabb rész a Földközi tengeren volt. Majd Európába érve hirtelen jött a káosz, a keresztül kasul szálló gépek egymás után sorjáztak. Ilyenkor mindkét szemem a képernyőre tapadt mígnem láttam , a keresztezések simán zajlottak. A megfelelő magasságban. Nem részletezem, de Palermónál kinéztem és csodás volt a kivilágított város. Szlovénia felett a gép már egyre jobban vesztett a magasságából, a határaink után öt ezer lábbal süllyedtek. Én ostoba kezdő pilóta már aggódtam. Érdemes e a cél előtt ennyire ereszkedni. Utánanéztem a többi járat is hasonlóan lavírozott.
A Liszt Feri hegy előtt már olyan 5 ezer láb volt a magasság, de szédítően forgolódtak majd egyszer csak landoltak. Gurultak és nem sokára megcsörrent a mobilom. Igen , leszálltunk.
Barátomnak meséltem micsoda élményben volt részem. Mondta ő is virtuálisan ugyanígy kíséri a fiát ha utazik.Legutóbb a gépük Kréta előtt eltűnt a képernyőről. S e kép se hang, szerencsére csak a technika ördöge szórakozott. Ő viszont már a kétségbeesés határán volt.
Az utazásról meg annyit – idáig terjed a bátorságom.
