Lehet-e reális bérigényt megfogalmazni, ha nem ismerjük korlátainkat és lehetőségeinket? Miért van az, hogy míg Ausztriában már az álláshirdetésben feltüntetik a fizetéseket, addig hazánkban a legtöbb embernek elképzelése sincs, hogy az adott pozícióban mennyi a reális bérigény? Mitől függ az, hogy mennyi fizetéssel vagyunk elégedettek?
éhány évtizede még egy fizetési listán kellett aláírással átvenni a keresetet, így mindenki láthatta, hogy ki mennyiért dolgozik. A rendszerváltást követően ez megváltozott. A legtöbb vállalaton belül jelentős különbségek alakultak ki a javadalmazások között. A belső feszültség elkerülése végett sok cég egyenesen megtiltotta az alkalmazottainak, hogy a fizetésükről beszéljenek, de ott sem beszélnek összegről, ahol ezt nem tiltották meg. Mintha csak kulturális tabutéma lenne Magyarországon.
Egyrészről érthető, hogy a munkáltatók igyekeznek titokban tartani a fizetéseket, másrészről viszont érdekes kérdés az, hogy a munkavállalók vajon miért nem beszélnek egymás között erről a témáról. Egyesek szégyellik, hogy túl keveset keresnek. Mások úgy érzik, hogy túl sokat, és ezért nem akarnak irigység tárgyává válni. Megint mások pedig attól tartanak, hogy a jó munkatársi kapcsolatra is kihathat, ha aránytalanságot vélnek felfedezni a juttatások és az elvégzett munka eredménye között. A téma, bár valójában mindenkit foglalkoztat, mégis a lábtörlő alatt marad. Sokszor konkrét információk és tények nélkül hasonlítjuk magunkat másokhoz – képességekben, tudásban, lehetőségekben -, a fizetésünkről azonban gyakran még családon belül sem beszélünk, baráti társaságban még ritkábban, távoli ismerősöknek, idegeneknek pedig szinte egyáltalán nem. Jól van ez így? Lehet-e így, információk, viszonyítási alap hiányában egy bértárgyaláson jó döntést hozni?
„Az aktív álláskeresők legfőbb törekvése a megfelelő állás megszerzése, ebben a helyzetben olykor talán túl óvatosak, különösen, ha a megélhetésük forog kockán. Éppen ezért a fizetési igények megfogalmazásánál is hajlamosak engedni saját igényükből, és alulértékelik a munkájukat, ha úgy érzik, hogy konfliktus esetén veszélybe kerülhet a jövőbeni állásuk” – mondta el Toldi Gábor, a HVG HR Center igazgatója.
Hogyan lehet megalapozott bérigényt mondani, ha nem tudjuk, mihez viszonyítsuk magunkat? Az információszerzés segíthet ebben. Erre kínál megfelelő fórumot a HVG Állásbörze is, mely rendszeresen foglalkozik a bértárgyalás témájával. A folyamatosan nagy érdeklődésre számot tartó kérdéskörnek idén szeptember 24-én és 25-én, a rendezvény mindkét napján 1-1 teljes előadást szentelnek a szervezők. „10 nélkülözhetetlen tipp a sikeres bértárgyaláshoz” és „Keresni jól is lehet! Bértárgyalás a gyakorlatban” címmel elismert szakemberek (Polgár Zita és Repka Ágnes) beszélnek arról, hogyan számolhatjuk ki, mennyit ér a munkánk, hogyan érdemes béremelésről tárgyalni, mi a bértárgyalás célja, vagy hogy egyáltalán hol nézzünk utána, mennyi a reális fizetési elvárás, illetve a fizetési igényünk kialakításánál milyen kiadásainkat, igényeinket érdemes számba vennünk.