Szóval az úgy volt, hogy unatkoztam és ilyenkor betérek a miskolci médiamarktba. Direkt kis betűvel írom a márka nevét mit nemecsekét. Nézelődöm mert ott mindig van valami látnivaló aztán úgy is jön az úgy is megveszel effektus. Ez főleg a bécsi Saturnban igaz ahol a világ teljes CD lemez választéka megvan és az eladók előzékenyek kedvesek. Ha kell magyarul is.
Nos itt a miskolciban kilőttem egy Ipad tokot, bagatell 3 ezer forint és egy olcsó asztali porszívót ajándékba. Irány a pénztár ahol megkérdezem a fekete hajú hölgyet, felpróbálhatom e a tokot a gépemre. Nem, visítja, hogy képzelek ilyet. Majd ha kifizettem azt csinálok vele amit akarok, de addig nem. Bepöccennék, de minek. Bátorságot erőt merítek és ott a szeme láttára teszem bele az Ipadot ami úgy áll benne mint Katiban a gyerek. Ez egy ősi mondás, lehet hogy még rovásírással rögzült.
A pénztáros tehetetlen, lám én , ez az állat csak megtette amit nem szabad. Arca lilulni kezd de még nem is sejti mi következik. Kezdem keresni a bank kártyámat. Ismerik ezekben a kritikus helyzetekben elbújnak. Az enyém is . Kétségbeesetten keresem, kiborítom az összes zsebem, a táskám, de nincs amivel fizethetnék. A hölgy dühösen háta mögé csapja a leblokkolt értékeimet én meg elkullogok keresgélni.
Megszáll a mentőangyalom, a kabátom rejtett zugából előkerül a kártya. Visszamegyek. A pénztáros lányocska Makarenkóvá változik. Közli, minden oké, csak ne gondoljam azt, hogy akkor megbocsájtott, álljak a sor végére mert itt rend van. Mármint ahol ő van a pénztárban.
Egy kedves férfi szem és fültanú mellém áll, kérés nélkül mondja – amit most itt látott és hallott ellentétes az áruház jó hírével.
Sokan vannak. A szőke aki ki adja magát valamilyen vezetőnek orvosolja a problémát, a fekete hölgy semmiképpen nem akarja jóvá tenni a hülyeségét. Blokkolnak külön a reklamációs pultnál.
Én meg úgy döntök azért se negligálom a mediamarktot. Azért is oda járok majd. Remélem nem dobnak ki az ablakon.