Régvolt igaz se volt. Vagy mégis. Igyekeztem az országos sajtóba kerülni, mint tollforgató és az akkori Autó-Motor magazinban találtam meg a leginkább testhez álló helyet. Mivel 1968 óta részt vettem a motorizált közlekedésben, apám meg haláláig gépkocsivezető volt konyítottam a témához. Így találtam meg a szép emlékű Liener Gyurit az AM főszerkesztő-helyettesét. Neki köszönhetem, hogy rekord gyorsasággal a lap munkatársa, vidéki, miskolci tudósítója lehettem.
Mint látják oldalas cikkeket írtam a hetvenes években. Ezek közül kiemelkedett a Kis üzletek nagy haszonnal amely éppen egy helyi fogyasztóvédelmi ellenőrzés nyomán született. Megállapították, hogy a három miskolci autóalkatrész kereskedő is ugyanonnan szerzi az áruját mint az állami autóalkatrész kereskedés. Tehát a láncon belül a maszekoknak nincs helye, csak árfelhajtó szerepük van. Ment a cirkusz és a cikkemmel még nyertem egy sajtópályázatot is aminek a díját Bíró József kereskedelmi miniszter adta át. Úsztam a dicsőségben. Viszont Miskolcon az érintett kereskedők körében közutálatnak örvendtem. Be is törték a Trabant Combim hátsó ablakát.
Orrolt rám mindhárom maszek.
Babus, az öreg úr volt az egyetlen aki humorosan kedélyesen állt az ügyhöz.
Amikor feleségem megnyitotta 1980 tavaszán a privát butikját bejött és csak annyit mondott – bassza meg magát egy templom zsidó… Innentől barátok lettünk.
Ha ma vissza gondolok, igazuk volt, ám azok az idők nem róluk szóltak . A politikai klímába még vastagon belejátszott a privát üzletek elleni ellenségeskedés. Az ügyesek ügyeskedők voltak, a tarka verebeket kilőtték.
Senkinek nem jutott eszébe, hogy ha az alkatrészellátás olyan amilyennek lennie kell, ők a maszekok aligha dúskálhattak volna a piacon,
Ez van, röstellem, de már túl vagyunk. Ezen is.