Sokat töprengtem, hogy mi legyen az e heti retro jegyzetem az Északban. Nos, végül elkészült a mű a miskolci ruházati üzletekről, a régi vállalatról és ebben a munkámban Üveges Lajos volt a segítségemre, Bár jómagam is sokat tudok a cégről, egészen a privatizációs ügyletekről is. Ám ezt most kihagytam a cikkből.
A kép illusztráció. Nem találják ki, hogy mi lehet ez a kuka amit Bécsben láttam nagyon sok helyen.
Nos, elárulom, ebbe kell belerakni egy zsákba azokat a ruhaneműket amiket nem használunk és jótékonysági célra ajánlunk fel.
Úgy van a rendszer megszerkesztve, hogy a turkálók nem juthatnak a zsákmányhoz.
Ha valaki szeretnél tudni mi lesz ennek az adománynak a sorsa – nos tessenek körülnézni a miskolci turkálókban.
Megtaláljuk a nyugat-európa levetett gönceit. Ez az igazi márkás ungarische outlet.
S, hogy ez minek a következménye – többek között annak is, hogy az állami tulajdonban lévő ruházati vállalatot és annak teljes vagyonát elég furcsa körülmények között privatizálták. Csak hát pénztár után reklamációt nem fogadunk el. Ami volt az volt – akik jó helyen jókor strázsáltak azok meggazdagodtak. Akik meg a vállalat alkalmazásában lehúztak negyven ötven esztendőt elégedjenek meg a nyögdíjukkal.
Miskolci ruhások – volt egyszer egy szolid aranybánya – a bécsi zsákos inkubátor
