Németh Miklós memoárja – lehetne a baloldal Messiása – az elmaradt könyvemből a szaftosabb részek

Megjelent Németh Miklós az állampárt utolsó miniszterelnökének memoárja. Sajnos még nem olvashattam. Kíváncsi vagyok. Jómagam ugyanis két esztendeje egy forró júliusi délután csaknem négy órás interjút készítettem vele. Egy kisebb könyvre való anyagot vettünk videóra. Őszintén mondom, személyes érdeklődésemet is sikerült kielégíteni, hiszen nem mindig találkozhatok olyan emberrel aki a nagypolitikát irányította, sorsunkat formálta, s a kulisszák mögé látott. Éppen mandulát szüretelt a birtokán és finom cseresznyével kínált a Balaton felvidéken.
A beszélgetés után elkészítettem az anyagot és elküldtem a címére. Mivel ez aznap volt amikor Horn Gyula halálhírét bejelentették, megegyeztünk, hogy a temetésen találkozunk. Később még sokszor hívtam, mígnem őszintén elmondta, ő bizony nem kedveli az ilyen bulváros feldolgozású írásokat. Sajnos én meg tapasztalatból mondom, ma már a száraz közhelyektől hemzsegő, saját mivoltunk jelentőségét fényező művekre nem akad olvasó. Így aztán a nagy mű a fiókomban érik. Érett. Szerintem, hogy miniszterelnök úr is előállt a saját emlékirataival az általam őrzött dokumentumok alapján magam is publikálhatom az elmondottakat.
A jogászok majd eldöntik, hogy megtehetem e Németh Miklós utólagos jóváhagyása nélkül.
Szerintem miniszterelnök úr szándékosan késett vagy nem ment el Horn temetésére. Szememmel láttam, hogy a helye ki volt jelölve és számítottak rá. Később többféle verzióban mentegetőzött, például azt is nyilatkozta, hogy a dugóban rekedt a taxis és a hídon megfordultak. Mindegy ez volt a legérdekesebb variáció. Kimondom, Németh úr nehezen viselte el, hogy a határnyitást, a vasfüggöny lebontását Horn Gyula magának privatizálta. Ráadásul az első szabadon választott parlamentben hiába került be, legfeljebb csak ministrálhatott az MSZP elnöke mellett. Fel is állt és kiment Londonba bank elnöknek. Jobban is járt, viszont innentől már hiába kapaszkodott volna vissza a párttársai nem engedték be a körbe. Hogy kinek volt igaza mi aligha dönthetjük el.
Nem állom meg, hogy az általam készített anyagból ne emeljem ki a szaftosabb részleteket – hátha gyorsabban találok rá kiadót – szóval amikor Londonból haza jött ajánlottak neki pozíciót még a választások előtt.Akkor végigjárta az országot és próbálta felmérni a helyzetet. Erre mondta – a baloldal nem más mint a pörkölt és virslizabálók társasága. Ugyanis megtapasztalta, hogy amikor az elvtársak megtörölték a szájukat, és felhörpintették a korsó sörüket már is körbeállták, félre hívták. Mondván, Miklóskán ugye engem ismersz, rám számíthatsz és szeretném ha majd…. és innentől mindig ugyanazt kellett végig hallgatnia. Hiába próbálta beléjük sújkolni, hogy először győzni kellene majd ráérnek még az osztozkodásra. Ezzel aztán tele lett a hócipője. Ráadásul Kovács László pártelnök még csak nem is volt kíváncsi az élménybeszámolójára. Meg is sértődött. Pedig a politikában ez nem illik, nem szokás.
Horn Gyula is tett rá megjegyzéseket, hogy ha Németh Miklós újra miniszterelnök lesz sok jóra ne számítsanak az elvtársak.
A nekem adott anyagban részletesen benne van, hogy Grósz Károly miként választotta utódjául.
Itt nekem az ugrott be, hogy abban az időben, meg úgy általában amerikai kapcsolatok nélkül senkiből nem lehetett első ember a kormányban. Mint korábban Moszkvában újabban Washingtonban mondják meg, hogy merre van Észak és Dél.
Arról is írtam, hogy egyszer a Benczur hotelben volt egy sajtóbeszélgetés, amelyen feltették a kérdést – miért nem Németh Miklóst jelölik miniszterelnöknek. Kovács válasza, nem szó szerint – Németh elvtársa a szocializmusban szocializált, számára az újságírók nem jelentenek semmit. Nem képes a sajtót kezelni, mikrofonállványnak nézi őket és azok az idők már elmúltak.( Kovács úr nem látott a jövőbe.)
Németh Miklós beszélt nekem a londoni élményeiről is. Eljárt a fogadásokra, ahol nyíltan beszéltek előtte, – nem nagyon tudták honnan jött – hogy Magyarországon kit mennyiért lehet megvenni. A privatizáció össze panamáját megismerte. S e miatt tartottak is tőle.
Volt egy budai megbeszélés ahol Németh Miklós rákérdezett – mennyi van a pártkasszában. Baja Ferenc válaszolt – semmi. Hát hová lett a lóvé, álmélkodott Németh Miklós.
Majd hozzá tette – elvtársak itt az ideje, hogy mindenki vissza tegye amit megőrzésre átvett. Baját megkérdeztem, volt ilyen dumcsi de már nem emlékszik rá.
Hogy kerül most képbe Németh Miklós? Ki emlékszik már rá? Mi idősebbek tudjuk, hogy ki ő és honnan jött.Mások is tudják, hogy ő lenne az új baloldal legsterilebb vezetője aki mögé felsorakozhatnának. Múltja, becsülete tisztessége és egészségi állapota alapján megvan minden esélye erre. Csak hát formálni kellene még rajta. Meg kellene vele értetni, hogy nincs helye a sértődöttségnek, a kicsinyes bosszúknak a nagypolitikában. S akkor Németh Miklós lehetne az új baloldal Messiása megváltója.
Szurkoljunk neki. Már csak azért is mert az ellensúly nélküli jobboldalnak is hiányzik a hozzá hasonló formátumú politikai vezető.