Pontosan 2006 nyarán csaknem kiszáradt a Balaton. Cirka háromszáz métert kellet a Szárszói partról gyalogolnom, hogy derékig érjen a mocskos víz. Mindenki azt mondta ez a vég, ugyanaz lesz mint az Aral tóval. Akkor az ottani ingatlan árak lezuhantak, magam is úgy hittem, még nincs itt az ideje az eladásnak. Ilyenkor venni kell.
Ma már minden túl vagyok. Elvitték a balatoni üdülőmet két esztendeje. Jött egy magabiztos bankár aki felvásárolta a szárszói partszakaszt. Abban a reményben, hogy micsoda nagy boltot csinált. Csak közben elfelejtették kellően leengedni a vizet a Sió csatornán így még mindig ki-ki csap a Balaton a partra. Rongálja a parti üdülőket.
Egyébként a hozzáértők szerint a klímaváltozás következtében hektikusan alakul majd a vízszint. S ezt a legügyesebbek se lesznek képesek megbízhatóan szabályozni. Jövőre ismét ilyen szárazságot jósolnak, hogy három év múlva meg kiléphessen a medréből a magyar tenger.
Őszintén, ma már örülök, hogy ez engem nem aggaszt. Nem kell mennem fagytalanítani, vizet nyitni nádat vágni, füvet nyírni és az ottani kukásokkal huzakodni. Ugyanis a Balaton mentén a nyaralóknál akár ott vagy akár nem nyolc hónapig kell a szemétdíjat fizetni. A világ legnagyobb bulija.
