Fényesen ünnepeltük meg a negyedik H 45. érettségi találkozóját a Mesterek éttermében szombaton délután. A lényeg, dr Hevesi Attila osztály főnökünk még mindig olyan mintha egy évfolyamon végeztünk volna.Mi hozzá fiatalodtunk. A névsor – Gombás Mária, Marika főszervező, organizátor és kapcsolattartó, Hudák Miklós a legízesebb előadó, Horváth Annuska a szokásos későjövő, Káldor Márton született kritikus aki józanul is képes hangoskodni, Honos Tibor ORI engedély nélküli előadóművész, gitár vírtúóz,Kupán Károly exkubikos, s nemzetközi fizikus, Óvári András alezredes a törvény őre, dr. Olajos Márta főorvos a pilóták revizora, dr. Márton Mátyás kiszolgált professzor aki a mobiltelefonok ellensége, sose lesz neki ilyen kütyüje, dr. Molnár Sarolta jogtudós nagymama, Pfliegler Imre, Benő szórakoztatóművész aki most a szokásosnál halkabb volt, Svéda Miklós halászati mérnök, mesterhorgász és lengyel műfordító, Soltész Béla a vendéglátóipar büszkesége, tanára, Veszprémi Miklós borász szőlész , Szalai Éva gyógyszerész, Tinta Edit és Zima Piroska. Végül e sorok írója.
A menetrend, a forgatókönyv semmit nem változott. Megemlékeztünk azokról akik már nem lehettek velünk. Majd névsor szerint beszámoltunk magunkról, elmondtuk amit akartunk, s elhallgattuk amit muszáj volt. Volt aki sokat beszélt, lelőni se lehetett s volt aki három tőmondatban foglalta össze az elmúlt 45 esztendőt. Bennem annyi maradt meg, hogy az utódaink elszálltak, a gyerekek az unokák a határainkon túl keresik a boldogulást. Volt egy olyan érzésem, hogy minket itt felejtettek. Ja és, hogy a magyar egészségügy csodákat művel velünk.
Hála és köszönet Honos Tibinek a színvonala koncertért. Mindenkinek elpengette a nótáját, csak úgy. Az enyémet is. Felvettem mint menedzsere és kiadom lemezen.Megrendelést már most felveszek rá.
A kaja -mint haspók mondom – jó lehet a konyhájuk, de most valamit elszúrtak. A frissensültek szárazak voltak. Lehet, hogy mi voltunk a hibásak akik elnyújtottuk az előjátékot és késve rendeltünk vagy a konyhamesterek mérték el a színvonalat. Lefelé. Nincs savanyú, csak pofában. Keveredés kavarodás a porciózásnál. Egyébként az adagok bőségesek és jó ízűek voltak. A csúcs a torta volt amibe már én se tudok belekötni. Csokis, marcipános és rajta a Földes jelvény. Na ott jöttem rá, hogy Marika miért akart mindenáron egy ilyen jelvényt a találkozónk előtt. Hát a cukrászoknak kellett.
Ne felejtsem – ne várjuk meg az ötvenediket, decembertől már ingyen utazom a villamoson és a buszon, legalább felezzük meg a találkozók intervallumát.
Kedves Tanár úr, várom, hogy a fellelt helyesírási hibákat kijavítsad.
