Háborús, retro filmeket is forgathatnának Miskolcon. Nem kellene drága pénzért díszletet építeni. Helybeliek valamint a régebben elszármazott földik csak felismerik, az Aranycsillag szálló hátsó frontját. Ez a Színva felőli oldal legalább egy évszázada nem volt felújítva.
Szörnyű, s ha jól meggondolom – ezt a NAV székház ablakaiból folyamatosan jól látni.
Miközben szörnyülködöm ha arra járok, mindig eszembe jut a tulajdonosa, Bigatton úr. Valamikor találkoztunk néhányszor mivel a Széchenyi út 103 számú épületet közösen birtokoltuk. Övé volt az Expressz étterem, a nevezetes önkiszolgáló ahonnan az össze s csótány felmenekült az emeleti szerkesztőségi szobákba. A közös kazán a padláson volt és ennek a bérleti díját mint később kiderült teljese egészében a DH Kft re számlázták. Vitatkoztunk egy jót, de nem sokra mentem vele. Ha pénzről esett szó kiderült, ezt már olaszul se érti meg. A csinos tolmácsnője se volt képes megértetni vele.
A lényeg, hogy most arra készülök, hogy én keressem meg. Szeretnék vele beszélgetni a birodalmáról, mi az oka, hogy módszeresen elhanyagolja a belvárosi ingatlanjait. Minek vette meg és hogyan a vendéglátóhelyeket. Tét nélkül diskurálhatunk, ami volt elmúlt, senkin nem kérhető már számon ez az óriási umbulda.
Különben egyszer a budapesti olasz nagykövetet is meghívtam Miskolcra, hogy beszélje rá Bigatton úrat – hozza rendbe a belvárosi szégyenfoltjait. Az olasz magyar kereskedelmi kamara elnöke is próbálkozott nála, de hiába. Ismételt kérdésem – vajon ott abban a szép Bibionéban, ahol magam is megfordultam, mit szólnának a taljánok ha ott így bevásárolnék néhány nevezetes ingatlant majd hagynám hadd pusztuljanak.
