Két napja itt vagyunk megfürödve a nap Schwezoff nélkül. Már álmomban is le tudom pötyögni a nevét hibátlanul. A helyzet már nem annyira kilátástalan. A Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezetője az időzített bomba egyre vészesebben ketyeg. Maga is érzi a helyzet súlyosságát, s abban bízik , hogy a Channuka idején még nem söprik el. Látogatja a zsinagógákat, de sehol nem lelkesednek érte. Érződik a hűvös kimért fogadtatás tudja, hogy megkezdődött a visszaszámlálás és hamarosan katapultál a Síp utcai irodájából. Csalódott a Császár Balázsban, noha egy alomból jöttek, valami miatt mégis bizalmatlanok voltak egymással. Annyira, hogy mint ez kiderült egymást is figyelték. Császár urat ismét feltárcsáztam, kértem meséljen, de nem fűlt a foga hozzá. Noha ha ő nem akkor senki nem tudja ki mi mozgatja még a Csereklye Dávidot.
Folytatom, közben az ultimátum lejárt, beígértük, hogy demonstrálunk. Két nap haladékot kapott, tudom ez már lejárt. Mi legyen. Az ünnepek idejére érdemes felfüggeszteni a rendcsinálást. Jó jel, hogy a rabbik már kiosontak mögüle. Már csak Deutsch úr áll ott egyedül, valami miatt következetes szeretne maradni. Bár Ő mondta, hogy elárulja az okát, de utána fel se veszi a telefont.
Közben a gráf mint valami demonstrációs központ egyre több érdekes listát és információt kap. P
Most mondhatnám , tessenek abba hagyni ne fárasszanak az ilyenekkel. Még se teszem mert a gráf szigorúan bizalmatlan és minden érdekli és mindennek utána jár. Ha tetszik ha nem. Jóccakát-