Szerdán, holnap délelőtt ismét várják a magyar zsidóság képviselőit a miniszterelnöki hivatalba. Kerekasztal megbeszélésre.
Az ülés zárt körű a sajtó nem lehet jelen csak a tanácskozás után lehet interjút kérni. Szerintem a helyzet bonyolultabb annál, hogy csak az ülés végeztével lehessen kérdezni. Nehezen értem, hogy az ott elhangzottak miért nem nyilvánosak. Van e olyan amiről mi nem tudhatunk?
A tényeket a Mazsihiszben és a BZSH – ban zajló eseményeket , már amennyire a hírek szivárognak naprakészek vagyunk. Ám kérdéses, hogy lesz e elég bátorsága a zsidóság képviselőinek, választott vagy nem öndelegáltaknak, hogy kormányzati segítséget kérjenek a Schwezoff ügy végleges lezárásához. Feltételezem, hogy a kormányzat számára nem lényegtelen, hogy kivel és kikkel egy asztalhoz ülnie és kire bízhatják a zsinagógák felújítására szánt milliárdokat. A helyzet egyre faramucibb. Minden vidéki és fővárosi hitközség berkeiben követelik a reformokat és a megújulást.
Vajon szóba kerül e a tanácskozáson, hogy a segélyek és a kárpótlások elosztása körül nincs minden rendben. Egyre több a jogos észrevétel és panasz ami végül sosem jut el az illetékesekhez.
Várjuk a holnapi tanácskozás híreit.
Schwezoff ügyben is illene megszólalni, mert a leváltása lenne az első számú tennivaló. És a mögötte bábozok felelősségre vonása. Akadt egy két jó szándékú személy aki összeírta mik azok amiket sürgősen meg kellene változtatni a Síp utca szervezeti felállásában. S az sem közömbös, hogy az ott dolgozókat teljesen átvilágítsák – természetesen nem a tűdőszűrő állomáson.