Rabbinikus állásfoglalás a BZSH igazgatói választása kapcsán
A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének
(Mazsihisz) világi-vezető választása ügyében az utóbbi napokban több vallás-etikai kérdéssel
kapcsolatos megkeresés is érkezett a Budapesti Ortodox Rabbinátushoz.
A BZSH adminisztratív feladatait ellátó ügyvezető igazgató posztra, a múlt héten egy olyan
személyt választottak, akinek közel tíz évvel ezelőtti életvitele szélsőségesen nem egyezett a
Sulchán Áruch, a zsidó vallásjog erkölcsi tanításaival és elvárásaival. Ez a tény a megválasztás
után nagy nyilvánosságot kapott, és a zsidó közösségi médián túl a mainstream sajtó is
beszámolt róla.
Az ezzel kapcsolatosan elsődlegesen felmerülő kérdés az, hogy a vallás tanításaival
összeegyeztethetetlen előéletű ember lehet-e egy zsidó közösség világi vezetője.
A vallás tanítása szerint a „tsuvá (megtérés) kapui soha nem zárulnak be”1
, és ha „teljes szívből
visszatértek hozzám, elfogadlak benneteket és érdemre ítéllek meg titeket”2
. Ahogy korábban
– például a Megtért antiszemita zsidó, vagy Az ügynök és besúgók témában közreadott
tanulmányainkban kifejtettük, a zsidóság egyik legfontosabb fogalma a tsuvá, és ha valaki azt
állítja, hogy felhagyott korábbi vétkes tetteivel, kötelességünk befogadni és segíteni a
visszatérés útján. Nincs jogunk kételyt támasztani őszinteségével kapcsolatban, egészen
addig, amíg – Ne adj Isten! – az ellenkezője nem igazolódik.
A vallás tanítása szerint – különösen nagy nyilvánosság előtt – tilos egy korábban vétkes úton
járó embernek felemlegetni korábbi vétkeit: „De ha a bűnös szakít minden bűnével, amelyet
elkövetett, megtartja parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, … Mind a
bűntettei, melyeket elkövetett nem tartatnak neki emlékezetben.” – tanítja Ezékiel próféta.
„Nagy vétek a megtértnek azt mondani: Emlékezz csak korábbi vétkeidre! Vagy szóbahozni
azokat a megszégyenítése céljából!” – írja Maimonidesz.
Eleve a tiltott láson hárá („rossz beszéd”) kategóriájába esik mások vétkeinek és hibáinak
felemlegetése és kibeszélése. Ez még akkor sem ajánlatos, ha ezen bűnök amúgy köztudott
tények, különösen akkor, ha azt az illető tudatos lejáratása érdekében teszik.6
A nyilvános vádaskodások során sem állította senki hogy az világi vezető továbbra is a korábbi
utakon járna. A fentieket figyelembe véve, és különös tekintettel arra, hogy hangsúlyozottan
egy világi pozíció betöltésének kérdéséről van szó, nem lehet korábbi eltévedésekre, vétkekre
hivatkozva az alkalmatlanság érvét citálni.
Minthogy az új vezetőt a BZSH közgyűlése szabályosan, többségi akarattal megválasztotta,
háláchikus érvekkel nem visszavonható a választás eredménye.
Még akkor is, ha érthető, ha stratégiai megfontolásból a zsidó közösség egyes tagjai úgy
gondolják, hogy ez a választás nem volt a legszerencsésebb döntés.
Az pedig különösen megfontolandó, hogy a kialakult helyzetben a megválasztott igazgató
múltjának médiában való tálalása és annak módja az egész zsidó közösségre sem vet jó fényt.
Fontos hangsúlyozni, hogy a fentiektől függetlenül, Rabbinátusunk nem tudta elfogadni az új
ügyvezetőnek és társának azon ambícióját, hogy ortodox rabbiként legyenek elismerve.
Állítólagos vizsgáik és „avatásuk” nincsen elismerve, ugyanis a szigorú követelményeknek nem
felelnek meg. Ezen álláspontunkat, az Izraeli Rabbinátus, és az országos főrabbi David Lau –
konkrétan ebben az ügyben részünkre megküldött – írásos állásfoglalásra alapoztuk.
Oberlander Báruch rabbi