A kép a harmincas évek amerikai szerkesztőségében készült. Ami kitűnik, hogy ott már akkoriban szokásban volt a termes redakció. Nálunk az ötvenes évektől a rendszerváltáson túl a cellás, különszobás volt a módi. Sőt az volt a szokásban, hogy a híearchía csúcsán állók szobája előtt mér titkárság is székelt. Magam is így kezdtem a szakmát. Majd átvettük a nyugati szisztémát és ma már mindenütt nagytermes szerkesztőség van.
Az előbbi előnye volt, hogy lehetett sziesztázni, szunyókálni meg mi egyebet csinálni a külön szobában. Még akkor is társunk is akadt ott. Ám a mostaninak felső vezetési szempontból még több jó oldala van. Egy nehéz lazítani, mindenki látja ha nem dolgozunk, mindenki hallja mit telefonálunk és mindenki tudhatja miben buzgólkodunk. Ráadásul gyorsan feltűnik ha valaki hiányzik.
Szerintem ezt más irodákban is érdemes lenne meghonosítani.