Talált kép. A hajdani Hírlapkiadó Vállalat épületének a keresztmetszete. Ott ahol a hatos megállt, a Nemzetinél, a Blaha Lujza téren. Köztudomású, hogy ez a vállalat az MSZMP KB tulajdonában , egy pénzfialó cég volt. Valójában az összes vidéki megyei napilapot ez a vállalat irányította és ennek a zászlóhajója volt mindvégig a Népszabadság. Amelynek a mindenkori főszerkesztője sose volt újságíró csak káder. Ám a javából minimum központi bizottsági tag, titkár vagy a politikai bizottság tagja. Így aztán jó őrizték az épületet, nem volt olyan egyszerű oda bejutni és a bejárat előtt parkolóban mindig állt néhány nagy fekete állami Mercedes.
Mivel 1969 óta dolgoztam a megyei kiadónál néhányszor volt szerencsém ebben az eltüntetett épületben megfordulni. A Népszabadság és az Esti Hírlap a tér felé néző szobákban volt. A kiadó egyéb irodái a szomszédos házakban, bérházakban volt. Az átjárást úgy oldották meg, hogy folyosót nyitottak minden irányba. E miatt olyan labirintussá vált a komplexum. Dolgozott a hirdetésen egy atyai barátom Dárdai Miklós akihez sűrűn bejártam. Övé volt a megyénk hirdetési piaca. Sajátos technikát alkalmazott. Mint pártvállalati alkalmazott első útja mindig a megyei első titkárhoz vezetett. Neki vázolta, hogy milyen projekt készül a lapokba és ehhez kért egy írásos ajánlást. Amit készen vitt csak aláíratta. Ezzel végig házalta az összes nagy cég vezetőjét akik a nyílt parancs láttán már is adakoztak. Nagyon ment az üzlet . Főleg akkor amikor Miklóst behívták egy katonai továbbképzésre mint tartalékos politikai tisztet. Onnan kikéredzkedett és századosi uniformisában értékesítette a hirdetéseket egy hétig. Öröm volt vele tartani. Sorra nyíltak a párnázott igazgató szoba ajtók és szinte száz százalékos volt a találati hatékonyságunk.
Ez a ház ma már eltűnt. A mögötte álló nyomda is. A régi atmoszférára már csak a szomszédos Corvin áruház emlékeztet, amelyben valamikor az Állami Áruházat forgatták. Latabár Kálmánnal aki jó időben még a gólyát is eladta .