Nagy ellenálló lettem. Csudára nem értem ezt a vasárnapi áruházi csikicsukit. Most értem igazán a Szomorú vasárnap mibenlétét, a közismert sláger pontosan passzol ehhez a kormányzati intézkedéshez. Erről jut eszembe, hogy már a Kúdlik Júli vezette vasárnap délutáni Delta is borzolta az idegeimet. Amikor anno, meghallottam a televízióban a Deltában a szférák zenéjét és rápillantottam a sarki kutatók keserves vánszorgására abban a szörnyű havazásban kirázott a hideg. Vége a hétvégének, holnap iskola és még ki se nyitottam a táskámat. Magam alá kerültem vagy két szinttel. Ma már tudom mások is így voltak ezzel a műsorral amely másról se szólt, hogy a szovjet tudósok kiket miben előztek meg. Tudományos fantasztikum volt a javából. A kísérőzenéjét valamelyik horrorfilmből vághatták ki a a nyitóképek aláfestésére. Egyetlen üdítő ebben Kúdlik kisasszony volt a fénykorában.
Szóval ma csak a kivételezettek voltak már nyitva. A plázák és az áruházak kongtak az ürességtől, a mozik se teltek meg és a vendéglátósok is félgőzzel mentek. Ez a helyzet elszomorító, igazából senkinek se jó. Egy rossz álom amiből ideje lenne felébredni. Gyorsan.
Havas Henrik büszkén jelentette ki, hogy ez a zárási metódus az ő ötlete volt hajdanán. Ezzel akart bekerülni a médiába illetve tanácsot adni az akkori vezetésnek egy kis hírkeverésre, kavarásra. Nem hallgatták meg, lám most meg ellopták a patentjét.
Kedves Henrik van e még egy két ilyen jó tippje ami hamarosan visszaköszön. Különben ha már erőltették ezt a senkinek se jó marhaságot, úgy lehetett volna normálisan kivitelezni, hogy a kereskedőkre bízzák a döntést. Ki akar hétvégén is boltocskázni, – tették volna fel a kérdést – mert ezentúl nem lesz kötelező ellátási feladatuk? Ezzel megmenthették volna a kecsét és a káposztát, egyszerre.