Évtizedek óta nem metróztam. Igazából Bécsben kedveltem meg. Ott ugyanis aki hozzám hasonlóan tériszonyban szenved liften is le fel juthat. Sőt az állomások mozgólépcsőit csaknem mindenütt megosztják, felezik vagy harmadolják. Nálunk viszont 200-300 méteres létraszerű dőlésszöggel vezetik le a lépcsőket. Rájöttem, ha nagyon muszáj úgy kell fellépnem, hogy ne nézzek előre. Lehorgasztott fejjel, az előttem haladó hátsóját lesve képes voltam lemerülni. Visszafelé ugyanezt a módszert alkalmazva még a Kossuth Lajos téren is felszállhattam a földalatti gyorsvasútra. Különben tudni kell, hogy itt a legmélyebb a metró. Annyira meredek a lépcsősor, hogy sokakat vonz a mélység. Különben nem értem, hogy itt miért nem teremtették meg a kötelező akadálymentesítést, a liftezést, a babakocsival való utazás lehetőségét.
A parlamentnél a legmélyebb a metró – amikor vonz a mélység – mi legyen a tériszonnyalh
