Ha Önnek ismerős ez a tévé akkor talán egyidősek lehetünk. Ez a kisképernyős Kékes márkájú. Hasonló mint a Tavasz vagy a Carmen volt. Ha nem tudná ez annak idején úgy hatvanas évek végén mind magyar gyártmányú volt és általában olyan négyezer forintba fájtak. Az átlagkereseten számolna négy vagy hat hónapig dolgoztunk csak ezért.
Volt hozzá még előfizetési díj is, nem kevés havonta ötven forintot vasalt be utánuk a Magyar Posta. Ja és a rádiók után még 10 forintot kértek havonta. Hogy miként ellenőrizték, hogy kinek mije van, erről a postás gondoskodott. Megnézte, hogy van e tévé antenna a tetőn és, hová vezet a kábel. Az autórádiók előfizetését még a rendőr is kontrollálhatta. Amikor viszont terjedt a táska és a zsebrádió kijött egy rendelkezés miszerint egy előfizetésre három rádiót lehetett üzemeltetni egy családon belül.
S ha megfigyelik minden korabeli tévén bőven volt úgynevezett beállító gomb amit kedvünkre csavargathattunk. Amikor csak monoszkópot sugároztak beállíthattuk a képarányokat később pedig a színeket. Ja és ezekhez nem volt még távirányító így akár adás közben is gyakran kellett megbabrálni a szellemképes tévéket. Különben amíg maximum két csatorna közül kellett választanunk nem is nagyon hiányzott a távkütyű. Ami manapság esténként kezd a kezünkhöz nőni.
