A miskolci , Kazinczy Ferenc utcai zsinagóga oldalában van egy kapcsolószekrény. A fene se tudja mit kapcsol. A lényeg, hogy ugyanúgy mint az utcai csatornát rendre betörik. A csövet már nem is érdemes megjavítani. A képen látható kapcsolót viszont csak le kellene fedni. Korábban fémlemezzel takarta az Émász, újabban fával. Azt még nem gyűjtik. Viszont valaki csak megint kíváncsiskodott, hogy mi a franc lehet a falban és letörte a borítást. Remélem nem rázta meg az áram.
Közben mondom, hogy a templom külső homlokzata omladozik. Pereg a vakolat. Abban a magasságban nehéz elérni a levált részeket. Csak szakszerűen lehet megszüntetni az életveszélyt. Sajnos idáig erre még nem találtak vállalkozót. Így aztán jobb híján az lesz, hogy lekerítik a járdát és kiírják az égből jövő áldás miatt arra közlekedni veszélyes.
S még egy érdekesség. Ugyanitt leltem egy ritka ipartörténeti emléket. Az épület egyik bejáratánál egy nagy henger, olyan tartályféle található , jó állapotban. Elsőre azt hittem, zugpálinka főzőre bukkantam. Nos, valamikor ez biztosította a zsinagóga világítását. Áram nem volt még, s gázlámpák pislákoltak. Ebben a hengerben gázosították el a fát és ebből nyerték a világosságot. A kor, a 150 esztendős épület egyik ritka épen maradt emléke.
A hírek szerint fél milliárd forint jut a templom rendbehozatalára. Akkor viszont már nemcsak a hitéletet szolgálja a zsinagóga. Megnyitják a látogatók és a turisták előtt. S akkor mindenki megnézheti, hogy 150 esztendővel ezelőtt mire volt képes az építészet.
Semmi összehasonlítás….